|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Sok kérdés felvetõdött, de nem mindegyikre kaptunk választ és ennek oka fõként az volt, hogy Balázs Gábor inkább tekinti céljának, hogy a zsidó identitáshoz kapcsolódó problémákat a maguk összetettségében feltárja, mintsem, hogy felületes, de egyértelmû válaszokat nyilatkoztasson ki. Érkezésemkor éppen arról folyt parázs vita, hogy valaki attól, mert zsidók között nevelkedik fel és zsidók a barátai, zsidónak számít e...? A zsidó jog szerint – tette világossá Balázs Gábor - válasz egyértelmû nem, tehát az illetõnek be kell térnie ahhoz, hogy vallási értelemben is zsidónak számítson.
Elõadásában leszögezte a jól ismert tényt, miszerint a zsidóság anyai ágon öröklõdik, de mint a közönség kérdéseibõl kiderült, korántsem egyértelmû, hogy ki számít anyának? A hallgatóság közül ugyanis többen is felvetették, hogy örökbefogadás esetén ki számít anyának: a zsidó szülõ, aki felnevelte a gyermeket vagy a nem-zsidó anya, aki megszülte? A zsidó jogi források szerint ebben az esetben a biológiai szülõk státusza az irányadó.
Az egyik talmudi forrás szerint a betérés rítusa valójában a Szináj-hegyi szövetségkötés szimbolikus megismétlése. A Tóra szerint a szövetség megkötésekor ott voltak mindazok lelkei is, akik majd zsidóként meg fognak születni. Az egyik midrás ehhez hozzáteszi, hogy a betérõk lelkei is jelen voltak.
A zsidó hagyomány szerint is elismert módon történõ zsidóvá váláshoz azonban a puszta szimpátia, öndefiniálás és lelki azonosulás nem elég
A betéréshez a zsidó jog a férfi betérõvel szemben a következõ három követelményt támasztja:
A körülmetélés (a férfiaknál) – brit mila
Alámerülés a rituális fürdõben – tvila
A parancsolatok betartásának vállalása (amely a Szináj-hegyi szövetségkötés alkalmával bemutatott állatáldozatot helyettesíti.)
A rabbinikus tanács (bét din) e kritériumok teljesítése után vehet fel valakit Ábrahám szövetségébe. Balázs Gábor azt is elmondta, hogy többek között azért nehéz a betérés, mert ez egy olyan „klub”, amelybe csak belépni lehet: vagy a beleszületésen, vagy a betérésen keresztül. A betérést követõen a betért zsidó nem vonhatja vissza, teheti semmissé döntését, kivéve ha ugyanazon rabbinikus bíróság elõtt hivatalosan elismeri, hogy betérésekor sem gondolta komolyan, hogy meg fogja tartani a parancsolatokat. A betérést követõen senki sem ellenõrzi, hogy a betért zsidó betartja e a parancsolatokat, de Izraelben sok helyen a betérés elõtt a rabbinikus tanács részérõl szigorúan és személyesen megvizsgálják a jelölt lakását, életkörülményeit, hogy betartja e a vallási elõírásokat.
„A betért ugyanolyan zsidó?” – hangzott a következõ kérdés. Balázs Gábor szerint bölcseink is megosztottak voltak a kérdésben. 21. századi forrásokat idézve elmondta, hogy Rabbi Jehuda Hálévi szerint a prófécia képessége például csak a született zsidóknak adatott meg.
Rabbi Mose ben Maimont, azaz Maimonidészt idézve ugyanakkor arra mutatott rá, hogy a legelismertebb zsidó tudós szerint a betérõ bizonyos szempontból jobb, érdemesebb, mint a zsidónak születettek.
A betérés céljairól is szó esett, van aki azért választja ezt az utat, mert azonosulni tud a zsidó vallással és sorsközösséget akar vállalni a zsidókkal, van aki házassági szándékai miatt és olyan is elõfordult már, hogy szülõk tértek be, hogy vallásos zsidóvá vált fiukkal ezáltal fennmaradjon a jó kapcsolat.
Külön érdekesség, hogy a zsidósággal „nem szimpatizáló” vagy öngyûlölõ zsidók is zsidónak számítanak. Balázs Gábor zárszóként elmondta, hogy mivel az újabb genetikai kísérletek valószínûleg eddig sosem hallott kérdéseket fognak felvetni a betéréssel kapcsolatban is.
