Tudósítás a Magyar Zsidó Kongresszusról

Gál / Forrás: Új Élet

Feldmájer Péter üdvözölte a résztvevõket, majd javaslatot tett a bizottságok tagjainak paritásos, azaz egyenlõ-egyezõ arányban való megválasztására.

(Emlékeztetõül: a 2009. februári ülésszakon elfogadták a Bizottságok mûködésérõl szóló szabályzat, melynek értelmében bármelyik regisztrált szervezet jogosult jelöltet állítani valamennyi bizottságba.) Ugyanakkor kitért arra is, hogy egyazon személy nem szerepelhet hitközségi és nem hitközségi listán is. A javaslatokat a résztvevõk egyöntetûen helybenhagyták.

A május 24-i ülésszakot a Kongresszus alelnöke, Horovitz Tamás (Debrecen) vezette. Szólt az elmúlt idõszakban történtekrõl, majd felolvasta a bizottságokba jelöltek nevét, ezzel kapcsolatosan egy lemondás (Deutsch László fõrabbi), valamint egy új név (Singer Bori) rögzítésére is sor került.

Kirschner Péter (Mazsike) felszólalásában még a szavazás megkezdése elõtt elmondta: aktív közéleti szerepet fognak betölteni a bizottsági tagok, feladatuk közé tartozik majd az is, hogy minél színesebb és élhetõbb közéletet teremtve, hallattassanak magukról, ugyanakkor sok múlik rajtuk a Kongresszus hatékonysága szempontjából is.

Közérdeklõdésre számot tartó és különösképpen fontos napirendi pontról is tárgyaltak, mégpedig az utóbbi idõben egyre erõteljesebb zsidóellenes áramlatok elleni hatékony fellépés kérdésérõl.

Hozzászólások, javaslatok hangzottak el, például Moczó Kálmánnétól, õ egy zsidó fiatalokból álló önvédelmi csoport létrehozásának lehetõségét vetette fel, úgy ítélve meg a mai állapotot, hogy egyéb védelemre nem igazán számíthat a magyarországi zsidóság.

Rosenfeld Dániel (Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság Egyesület) az áprilisi várbéli esemény kapcsán írt levelüket olvasta fel, valamint az eddig beérkezett reflexiókról adott tájékoztatást.

Lebovits Imre (Muszoe) a kormány intézkedéseirõl szóló összefoglaló készítését és annak az EU és az ENSZ részére történõ eljuttatását javasolta. Ugyanakkor hangsúlyozta egy úgynevezett támogató gyûrû kiépítését a zsidóság érdekében mindig is kiálló nem zsidó szimpatizánsok körébõl.

Szigeti András (Bné Brit) két példát említve elmondta: tiltakozhatunk, tehetünk javaslatokat, de nem a mi feladatunk megvédeni magunkat.

A Barankovics Izraelita Mûhely egyik küldötte közölte, õk már kiadtak egy „elítélõ nyilatkozatot”.

Dr. Langermann István szerint a Mazsihisz megfelel az elvárásoknak, állami részrõl nem kapunk segítséget. Heller Ágnes megállapítását idézte, miszerint az Európai Unió esetleges beavatkozására sem várhatunk. Lehetõségként említette az identitás, az összetartozás erejét hangsúlyozni.

Erdélyi Miklós (Hódmezõvásárhely) az antiszemitizmust, a zsidóellenességet a „buták szocializációjának” aposztrofálva úgy vélte, egy társadalmi jelenség ellen a társadalomnak kell felvenni a küzdelmet. Marginalizálni kell az antiszemitizmust, tette hozzá. A zsidó szervezetek egyet nem értése esetén mit várhatunk el a társadalomtól? Kiemelte egyebek mellett: a kormánynak évekkel ezelõtt kellett volna hatékonyan fellépni a jelenségek ellen, de ez már nem várható el. Beszélt a párizsi békeszerzõdés vonatkozó bejegyzéseirõl, és helyesnek ítélte, hogy tényszerû adatokkal kell megkeresni az EU-t és az ENSZ-t. A nemzeti közvélemény segíthet a törvénymódosítások elfogadásában.

Feldmájer Péter összefoglalta és megválaszolta az eddig elhangzott véleményeket, javaslatokat. Elmondta azt is, hogy nemzetközi mintát követve, jogorvoslati szándékkal a közeljövõben létre kívánnak hozni egy olyan, néhány fõs csoportot, ahol bejelenthetõek lesznek a zsidóságot ért – egyelõre törvényben nem szankcionált – különféle atrocitások. Az elnök említést tett egy korábbi nemzetközi konferenciáról, ahol az antiszemitizmus ellen komoly fellépés lehetõségei fogalmazódtak meg. Magyarországon a jelenleg érvényben lévõ alkotmányos keretek között nehéz lépni – tette hozzá –, meg kell gyõzni a parlamenti pártokat és a képviselõket, hogy fogadják el a már több ízben kezdeményezett alkotmánymódosítást.

A kongresszus folytatta munkáját, és Suchman Tamás parlamenti képviselõ lépett a mikrofonhoz. Kilátásba helyezte egy nemzetközi konferencia összehívását, ahol mások mellett Ausztria, Német- és Olaszország legmagasabb közjogi méltósága beszélhet arról a náluk már mûködõ törvényrõl, amely hazánkban késlekedik. Suchman javasolta: mielõbb a teljes magyar értelmiséghez kell fordulni, összefogást kezdeményezni, mert – véleménye szerint – erre, a választást követõen már nem biztos, hogy lenne lehetõség.

Megtörtént a szavazás, az eredmények kihirdetéséig, a számlálás ideje alatt tovább folytatódott a kongresszus munkája.

Szabó György (Barankovics Izraelita Mûhely) Suchman felszólalására reagálva alaptalannak ítélte a vádaskodását, tisztázandó gondolatokat vetett fel.

Grosz Andor professzor (Kecskeméti Zsidó Hitközség) az elõtte felszólaló politikai felhangtól sem mentes megnyilvánulásra reagálva emlékeztette a szónokokat a közelgõ sávuot ünnepére, arra, hogy a Tóra zsidó emberként köti össze õket. Megjegyezte, hogy a szélsõjobboldali hangoskodók a zsidókat pártoktól függetlenül „egy vonattal egy helyre kívánnák”. A szónok beszélt annak fontosságáról, hogy mi az, ami összeköt bennünket, és hogyan lehet felvenni a harcot az antiszemitizmussal: nem várva, hogy pártok legyenek a harcos szószólóink, mi hallassuk szavunkat.

Hollai Máté (Kosher Power) az identitásépítésre, a zsidóság egészére való támaszkodásra hívta fel a figyelmet. Elmondta, a magyarországi zsidóságnak joga követelni például a holokauszt valóságát megkérdõjelezõk büntethetõségét, s kiállásra bíztatott. Zsidó nagyjainkat megismertetni az antiszemitákkal, tudják meg azt, hogy mit tettek elõdeink ezért az országért, nem szégyellni zsidóságunkat, arra büszkének lenni, s mindenképpen keresztülvinni a büntethetõséget – javasolta Hollander Máté.

Kirschner Péter (Mazsike) javasolta, hogy a figyelmet megfelelõen erõs zsidó öntudattal hívjuk fel, a Kongresszus elnöke egy néhány fõs delegációt bízzon meg azzal, hogy személyesen keressék fel a történelmi egyházakat, s próbálják meg színvallásra, közös fellépésre bírni õket. Ugyanakkor –tette hozzá – fogalmazódjék meg nyílt levél, kérdés, figyelem felkeltés az EU-s képviseletért induló pártokhoz.

Rosenfeld Dániel személyes atrocitását elevenítette fel, a garázdaságra esetenként erõszakot javasolt, ugyanakkor kiemelte, a zsidó kultúra-a zene segíthet a kialakult szemléletet megváltoztatni. Bejelentette, ha nem is hivatalosnak tekinthetõen, éhségsztrájkot folytat, amennyiben nem valósul meg a törvénymódosítás.

Suchman Tamás a mikrofonhoz lépve elmondta, nem tagadja meg nézeteit, fenntartja mindazt, amit elmondott, de elnézést fog kérni a jelenlegi ellenzéktõl, amennyiben minden tagja aláírja, megszavazza a törvénymódosítást.

Szigeti András felszólalása szerint a „tiltástól” nem lesz jobb, de kérdés, mi legyen helyette? Mutassuk meg, mit tiszteljenek bennünk.

Ezután megtörtént a Magyar Zsidó Kongresszus antiszemitizmus elleni állásfoglalásának ismertetése:

Egyúttal megtörtént a megszámlált-összesített szavazatok nyilvánossá tétele a bizottságokba jelölt tagok névsorának felolvasása, s fentiek megszavaztatása is.

Ezt követõen Bíró Antal (Oneg Sabbat Klub) kért szót, ismertette céljaikat, beszélt eddigi tevékenységükrõl, majd kérte, a Mazsihisz ne nyilatkozzon a zsidóság, a zsidó szervezetek nevében…

Zoltai Gusztáv ügyvezetõ igazgató megszólíttatása okán válasszal élve emlékeztette az elõtte szólót arra, hogy a Cionista Szövetség úgy a Mazsöktõl, mint a Mazsihisztõl megkapta a fenntartásukhoz szükséges, nem is csekély összeget, ellenben egy jó esetben 20-25 fõt megmozgató klub nem alkalmas arra, hogy az ország zsidóságát képviselve nyilatkozzon.

Az MHZSE Hallássérültek nevében Takácsné Földi Zsuzsanna és Holló Mihályné kért, s kapott szót, beszéltek megalakulásukról, korábbi tisztségviselõikrõl, arról, hogyan élik meg ünnepeinket, milyen rendezvényeket szerveznek. Fontosnak ítélték meg, hogy folyamatos kapcsolatot tarthassanak más zsidó szervezetekkel is. Ugyanakkor Hollóné beszélt a költséges, vagy egyáltalán nem támogatott gyógyászati segédeszközökrõl, fontos patikaszerekrõl is.

Az utolsó hozzászóló meghallgatása után Feldmájer Péter az 5769. évi Magyar Zsidó Kongresszust befejezettnek nyilvánította és tájékoztatást adott az 5770. évi kongresszus elsõ ülésének várható idõpontjáról.