Kántorok, karnagyok, kórusok

Giora Sharon fõkántor / Új Élet

A magyar neológ zsidóság fellegvárában, a Dohány utcai zsinagógában mindig fontos helyet foglalt el a zene. A legendás nagy kántorok, Lazarus, Kwartin, Ábrahámsohn, Lineczky mellett mûködött a nagy karnagy, akit mindenki csak Donáth bácsinak hívott és ismert.

Lineczky Bernát fõkántor kiváló muzsikus volt, és szeretett vezényelni. Amikor a kántori funkciókat Ábrahámsohn végezte, tört magyarsággal gyakran így szólt a karmesterhez: Donáthkám, majd én! És ilyenkor õ dirigálta a ragyogó kórust, melyben számos olyan nagy hírû operaénekes is mûködött, mint Ney Dávid és Farkas Sándor.

A késõbbi években Ábrahámsohn és Lóránd fõkántorok mellett a Dohányban minden idõk egyik legragyogóbb zsinagógai orgonistája játszott, Lisznyai Szabó Gábor. Vele már szakmai kapcsolatom is volt, számtalanszor kísért és oktatott, korrigált. Loránd Mártonnal való felejthetetlen együttmuzsikálása, hihetetlenül pontos, csodaszép improvizációja mûvészi magasságokba emelte az istentiszteletek zenei részeit. A karnagy akkoriban Révész Sándor volt, akinek személyébõl bennem elsõsorban az maradt meg, hogy egy ceruzával a kezében dirigált. Egy idõ után a Dohányban is eljött az „õrségváltás” ideje, és Lisznyai helyét leánya, Mária vette át, a karmester pedig Somló Andor lett.

Lisznyai Mária édesapjától nem csupán kiváló zenei tehetségét örökölte, hanem a zsidó zene iránti szeretetét, a zsidósággal való szoros lelki kapcsolatát is. Somló Andor ma, a nyolcvanas éveiben még mindig vezényel. Több mint hetven évet töltött el eddig a zsinagógai zene szolgálatában, hiszen kisfiú kora óta templomi énekes volt, késõbb útja a karmesterség felé vezetett. Nem tudom, volt-e a magyarországi zsinagógai zene történetében más, aki ennyi esztendõt töltött el megszakítás nélkül templomainkban.

Az én gyerekénekes éveimben a Dohány kórusában mûködött két kiváló szoprán, a pécsi származású Gödry Kató, valamint Darvas Ibolya. Mindkettõ mögött komoly, sikeres énekmûvészi múlt állott. Gödryt idõsebb korában kiváló énekmesterként ismerték. A kórus alt szólamában szerepelt Frölich Józsa konzervatóriumi tanár, a nagyszerû muzsikus és Veress Ildikó. Ott énekelt a csodálatos hangú, akkor még a húszas éveiben járó operaházi tenor, Kelen Tibor és felesége, Veress Gabriella, továbbá Köves Magda és Vetõ Györgyi. A férfiak között ott találjuk a tenor szólamban Beregi Vilmost, az operaházi kórus sok éven át volt tagját, karmesteri mûködése elõtt Somló Andort, valamint Huszár Oszkárt, és esetenként Keleti Árpádot is. A basszus szólamot Darvas Imre, Balázs Ferenc és Kollmann Béla képviselte, késõbb Vetõ György, majd sok évig Fodor Pál. Idõs, nyugdíjas éveiben apám is feljárt és énekelt a kórusban. Szívszorító érzés fog el, amikor belegondolok, hogy az említettek közül már csak Lisznyai Mária, Veress Gabriella és Ildikó, Somló Andor és Fodor Pál van közöttünk. Adjon a Teremtõ Nekik hosszú életet, jó egészséget!

Darvas Imre és Fodor Pál esetében el kell mondani, hogy kettejüknél fergetegesebb humorú emberrel még nem találkoztam. Felejthetetlen bemondásaikon sokat derült a kórus, annál kevesebbet Somló Andor karnagy, mert Darvas és Fodor az énekesek figyelmét ugyancsak el tudta vonni a feladatuktól. Fodor szeretett a pohár fenekére nézni. A tóraolvasás alatt, amíg a kórusnak nem volt dolga, kiment a közeli kimérésbe, ahol egy kicsit elborozgatott, elpálinkázgatott. Egyszer éppen indulni akart, amikor Kovács Sándor fõkántor megállította: Nem menj ki Pali, mert ma rövid a szidra! Fodor nyugodtan ennyit válaszolt: Rövidet iszom én, apukám! – és ezzel elment.

A Frankel Leó úti templomban is mûködött kórus, sõt orgona is szólt. Évekig Kármán György játszott rajta. A fõleg nõi erõkbõl álló kórus esztendõkön át kiemelkedõ egyénisége Köves Magda volt.

A Hegedûs Gyula utcai zsinagógában férfikórus énekelt. A mindenki által ismert Havas bácsi volt a karmester, aki szintén „sokat látott”, hiszen számos templom kórusát vezette több évtizedes pályája alatt. Kitûnõ énekkar volt a Hegedûsé: Sztárai Márton, a neves dalénekes volt a vezetõ tenor, mellette mûködött Vári Rezsõ, a késõbb a Dohány kórusát is erõsítõ Huszár Oszkár, valamint Pásztor László, aki az Opera kórusában folytatta pályáját, majd Göteborg és Berlin hitközségeinek a kántora lett. Éveken át énekelt a Hegedûs kórusában Kéval László is. A basszus szólamban szerepelt akkoriban a késõbbi fõkántor, Kovács Sándor, valamint két kitûnõ operaházi basszus, Székely László és Molnár László. Késõbb ott énekelt, sõt a kórust vezette egy „kormos”, sötét tónusú basszus, Kovács Péter.

A Nagyfuvaros kórusának vezetõje sok éven át Smilovics karnagy volt. Õt Dobronyi Dezsõ és Patak Jenõ követte. A férfikarban Gerendai Endre tenorista, Waldmann Tibor basszus énekelt, késõbb csatlakozott hozzájuk Szûcs Gábor, az Operaház egykori remek hangú baritonistája.

Voltak kimondottan ünnepekre, különbözõ alkalmakra összeállított kórusok is. A Dózsa György úti, a Bethlen téri és más templomokban is alkalmaztak kórust az ünnepekre. Az alkalmilag szerzõdtetett énekesek közül Rajna Andrásnak, az Operaház baritonistájának és Laboch Gerárdnak, a népszerû budapesti szórakozóhelyek ünnepelt dalénekesének személyére emlékszem.

Arcok... hangok... emlékek... a magyarországi zsinagógák zenei életének kiválóságai, akik sok éven át a hívek tömegei számára tették széppé, felejthetetlenné az istentiszteleteket.


Kapcsolódó írásunk:
Szombaton tilos a munka: keresztény orgonista a zsinagógában

Címlépképünkön Lisznyai Szabó Mária látható