'Őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át'

Jó szombatot, Shabat Shalom

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:18 óra, az ünnep kimenetele: 17:27 óra.

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:18 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:27 óra után.

A Tórából ezen a héten a „BÓ” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„.És őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából; azért őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át, örök törvényül ” (Mózes 2. 12:17.) Dr. Bernstein Béla fordítása

BÓ – MENJ BE FÁRAÓHOZ
(Mózes 2. 10:1–13:16.)

E hetiszakaszunk húsz micvát foglal magába, méghozzá olyanokat, melyek – az eddigiektől eltérően – nem egyéneknek adattak, hanem az egész zsidó nép kapta parancsba. Ezek közül az első így szól: "Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, első az nektek az év hónapjaiból" (12.1.). Az előírás lényege a hónapok megszentelése és ezáltal az ünnepek időpontjának megállapítása.

"És szólt az Ö-való Mózeshez: Gyere be Fáraóhoz" (10.1.). Bölcseink közül többeknek szemet szúrt, hogy miért a "gyere" (bó) és nem pedig a "menj" (lech) kifejezés áll e pászukban. Rabbi Chanoch Cvi írja a következőket: "Az Ö-való elkíséri Mózest e nehéz küldetése alkalmával, és azt mondja neki: gyere velem, menjünk együtt Fáraóhoz". A kocki rebbe, Menachem Mendel még annyit tesz hozzá, hogy az ember nem válhat el a Teremtőtől, hiszen az "egész világ telve van dicsőségével" (Jesája 6.3.). Ezért tudatja I-ten Mózessel, hogy nem hagyja magára most sem.

"És hogy elbeszéld fiadnak és fiaid fiainak fülei előtt hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Ö-való" (10.2.). A szöveg hangsúlyt fektet arra, hogy nem csak a gyermekeknek, hanem az unokáknak is át kell adni a hagyományt, hiszen ha három nemzedéken át megőrizzük az Ö-való cselekedeteinek emlékét, akkor soha nem távozik el a hit, a Tóra és a micvák ismerete a zsidó nép köréből. Rabbi Jehosua a Toldot Ádám szerzője a pászuk eleje és vége közti kapcsolatot úgy határozza meg, hogy aki ügyel gyermekeinek oktatására, az ennek érdemében magasabb lépcsőfokra jut el I-ten megismerésében. Az ulmáán (és hogy) kifejezés két helyen szerepel a Tórában.

Egyszer itt, a másik hely pedig Mózes V. könyvében van: "És hogy hosszú életűek legyetek a földön…"(V. 11.9.). Ebből azt tanulják mestereink, hogy aki megfelelő figyelmet fordít gyermekei, unokái taníttatására, annak meghosszabbodnak napjai az Ö-való által adott földön. Ezzel kapcsolatban olvashatjuk a Talmudban (Bává Meciá 85a): "Aki tálmid chóchem, gyermeke és unokája is tálmid chóchem, annak utódaitól soha nem távozik el a Tóra".

Emiatt kapcsolja össze a Tóra a gyermekek tanítását és I-sten megismerését egy pászukon belül. „ és volt sötétség, homály Egyiptom egész országában. Nem látta egyik a másikat" (10. 22-23.). Rabbi Chanoch a következő módon magyarázza el a kilencedik csapásról beszámoló tórai szöveg rejtett jelentését: "Nem látta egyik a másikat, vagyis egyáltalán nem aggódott senki társai sorsa miatt.

Érdeklődésüket csak az kötötte le, hogy a saját életüket mentsék, felebarátaikkal mit sem törődtek. "És őrízzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét" (12.17.). E verset kommentálja a midrás (Mechilta): Rabbi Jósijá mondta: ne úgy olvasd, hogy mácot (kovásztalan kenyér), hanem úgy, hogy micvot (parancsolatok). Ahogy nem hanyagolhatjuk el a macesz evését, ugyanúgy kell ügyelnünk a micvák megtartására".

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE