mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2018. Szeptember « | »
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
Szavazó

Kardos Péter 80 – Mazel Tov – L’chájim rebbe!

2016-05-12 15:10:33
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Kardos Péter főrabbinak, az Új Élet főszerkesztőjének nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük a Mazsihisz székházának Síp utcai dísztermében csütörtökön.


kardos_8.jpg

Az ünnepi eseményen beszédet mondott Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke; Bagdy Gábor, Budapest Főváros főpolgármester-helyettese; Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete; Kiss Henriett, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) alelnöke, Karácsony Gergely, Zugló polgármestere, Frölich Róbert, országos főrabbi és Heisler András a MAZSIHISZ elnöke.

A megható alkalomra Kardos Péter főrabbit és főszerkesztőt (egy titokban előkészített) Új Élet-különszámmal leptük meg, az alábbiakban ebből a számból közöljük Frölich Róbert országos főrabbi, Heisler András Mazsihisz-elnök és Kunos Péter ügyvezető igazgató köszöntőit.

kardos_7_1.jpg

Frölich Róbert: Kardos Péter 80

Hihetetlen. Kardos Péter, zuglói főrabbi, az Új Élet szerkesztője nyolcvan esztendős.

Itt csak valami tévedés lehet. Ha a fizikumát tekintjük, egy élete delén (na jó, kora délutánján) járó férfit látunk, telve energiával, szálegyenes tartással. A Síp utca folyosóján igen nehéz lépést tartani vele, olyan fürgén jár-kel a szobák között, hogy fiataloknak is becsületére válik a neki cseppet sem megerőltető sebesség (persze lehet, hogy a szobája rejtekében pihegve foteljébe roskadva megtörli izzadó homlokát, de erre meg azt kell mondjuk: ügyes!).

Ne a kancsót nézd, hanem azt, hogy mi van benne, írja a Misna Ávot traktátusa. Miután kielemeztük a külsőt, lássuk, mi van belül.

A főrabbi a szellem embere. E téren még nagyobb a kontraszt a papíron álló szám, és a valós tények között. Nem elég, hogy rabbinikus működése egyik legfontosabb terepén, a szónoklatok során mindig friss, frappáns és magas színvonalú beszédeket tart. Nem elég, hogy az újság hasábjain tűéles pontossággal látja át a megírandó és érdeklődésre számot tartó zsidó/nemzsidó közéleti problémákat, visszásságokat. Az viszont még sok is, hogy egy beszélgetés keretein belül a híres kardosi faarccal olyan szellemes riposztokat, poénokat mond, hogy először még komolyan is veszi a viccet a szerencsétlen hallgató.

Kardos Péter erről híres. A humoráról. A humorról, mely az élet legnagyobb adományai közé tartozik. Az örömöt megsokszorozza, a bánatot enyhíteni képes, s bölcsesség nélkül olcsó szellemeskedéssé alacsonyodik le. A rabbi hivatásához pedig ez szükségeltetik: embereket boldoggá tenni, olykor fájdalmukat enyhíteni, s mindezt bölcsen, időtállóan. Kardos humora többször másokat, olykor önmagát segítette és segíti át nehéz élethelyzeteken.

Végezetül egy személyes emlék: Néhány évtizeddel ezelőtt (valójában csak néhány hét, de öregítjük magunkat) együtt nyaraltunk Balatonfüreden. Kardoséknak volt egy ékszerteknősük, melyet nem tudtak otthon hagyni, hát lehozták magukkal. Péter a teknős hátára – rabbihoz méltó előrelátássalegy nagy, narancssárga foltot ragasztott, hogy mikor sétáltatja a kertben, szemmel tudja követni. Egy reggel, kilépve a kertbe a következő látvány tárult elénk: Kardos főrabbi úr négykézláb mászkál a kertben, heveny sziszegéssel adózva a gyep között rejtőző szúrósabb növények szívósságának.

Anyám elámulva nézte egy ideig, majd megkérdezte: Péter, mit csinálsz. A válasz tömör és velős volt: Keresem a levest!

Kunos Péter: A kulisszák mögött


Amikor nemrégiben kézbe vettem Kardos Péter Síp utcai kevert című kötetét, az olvasás élményén túl meglepetést is okozott. A hitközségi életet belülről bemutató résznél úgy éreztem magam – aki ezt közelebbről csak néhány éve látom –, mint amikor egy életen át valaki színházrajongó betekintést nyerhet a kulisszák mögé, az öltözőkbe, a díszlettárba, de még a mindent megszépítő sminkszobába is. Kardos Péter könyve azért is élvezetes, mert sajátos humora átszövi a kívülállók számára néha misztikusnak és kiismerhetetlennek tűnő zsidó világi vezetés udvari titkait. A könyv második részében jelesebb beszédeinek gyűjteménye olvasható, és erről zsidó emberként csak annyit mondhatok, hogy a főrabbinak mind hatalmas lexikális tudása, mind személyes kisugárzása – amely minden beszédén érződik – lehetővé teszi számára a legnagyobb retorikai adottságot: hárfázni tud a lelkeken.

Kardos Péter most lesz 80 éves. Életéről elmondható, hogy nem csak vallásos zsidóként élt, de mindig a zsidóságért való elkötelezettség vezérelte. Szinte 70 éve szolgálja vallásunkat: 10 évesen a Rumbach utcai zsinagóga kórusában énekelt szoprán szólamot, majd a természet rendje szerint I.ten áldásaként megmaradt énekhangját felhasználva tökéletes kántorrá vált. E tisztséget több peremkerületi zsinagógában gyakorolta, majd 1958-as rabbivá avatását követően ugyan e helyeken rabbiként szolgált. Majd’ 40 éve a zuglói körzet főrabbija, ahol nem csak spirituális vezetője közösségének, de minden hívét névről ismerő atyai barátja is. Szirénhangok többször tettek neki ajánlatot egy nagyobb körzet átvételére, de erre mindig nemet mondott. 

Rendkívüli elismerés illeti őt újságírói, lapszerkesztői munkásságáért is. Több mint négy évtizede publikál az Új Életben és 25 éve főszerkesztőként jegyzi a lapot. Úgy tudom, napjainkban a legrégebbi az ilyen pozíciót betöltők között.

Kerek évfordulós születésnapja alkalmából a MAZSIHISZ és a BZSH vezetése nevében kívánok neki a maihoz hasonló szellemi és fizikai frissességet és erőt. Kívánom, hogy beteljesedjen rajta az ősi zsidó születésnapi jókívánság: a mózesi kor végéig, vagyis 120 évig esküjéhez híven „tanítson és döntsön”, amire diplomája jogosítja.

Heisler András: A bika jegyében

„1936. május 11-én születtem Budapesten, a „bika jegyében”. Ez időnként kiérezhető cikkeimből, prédikációimból egyaránt” – írja magáról Kardos Péter élete első, s állítása szerint utolsó könyvének hátlapján. Bár tudjuk, rabbi, mégis, jól kalkulál – a ritka bélyegnek is nagyobb az értéke. Egykönyves szerzőnek lenni rang…, gondoljanak bele, e különleges lapszám olvasói között bizonyára többségében vagyunk, akinek egy könyve se jelent még meg soha.

Igen, a hátlapnál kezdtem olvasni a munkát, mint afféle sportszerető, újságolvasó ember. Az állt ott tehát, hogy Kardos a bika jegyében született, s ez a „bika jegyében” nem hagyott nyugodni. Utánanéztem. A bika az Ószövetségben mindig áldozati állat volt, az Úr parancsa szerint hibátlannak kellett lennie. S aki a Síp utcában lehúz majd’ fél évszázadot, az tényleg, valódi áldozat – még akkor is, ha nem egészen hibátlan. Vajon hány ilyen áldozat járt közöttünk: Schweitzer, Domán, Deutsch? Kettő, három, négy, vagy akár több is – egyáltalán maradt még annyi, mint a salamoni templom bronzmedencéjét tartó, négy égtáj felé néző tizenkét bika? Mert elmentek mind, elfogytak, s egy-egy bölcs tanításuk, vagy szelíd mosolyuk emléke maradt csupán.

Síp utcai kevert – olvastam a könyv címét és elgondolkodtam: vajon velem szórakozik ez a Kardos? Mert én pontosan tudom ki, és a bőrömön érzem mit kevert. Értékrendet biztosan.

Egyszer felhívott a szerző - valamit kérdezett, majd a válaszomat követő hosszú csendet annyival törte meg döbbenten: „Andriskám, azt tudod, hogy ilyen még soha nem volt…”. S érzem szavaiból, hogy ez neki is fáj. Fájdalmát keserű derűvel, vállalható cinizmussal, igazi humorral viseli. Vagy lehet, hogy éppen azzal álcázza.

Egyetlen könyve cikkek és prédikációk gyűjteménye. Kortörténet, korrajz – ahogy a cikkeket záró fejezet mondja: A rendszertől a váltásig.

Amelyik cikkre, vagy beszédre ráismertem – mert azért néhány évtizede már én is követem a Síp utcai keringőt – azt kedvvel olvastam tovább, mint mikor rég nem látott baráttal hoz össze a sors, s újraéljük vele közös élményeinket. Aztán amelyik cikk számomra újnak bizonyult, ott a mindig izgalmas tartalmon túl állandóan a helyzetet próbáltam – mint lelkes olvasó – magam elé képzelni. Milyen lehetett a nagykapornaki zsidó temetőben elmondott beszéd közben a sírokat rendbetevő cigányok figyelme, mekkora szemekkel meredhettek egy kipás, de szakáll nélküli zsidó papra, aki hol beszél, hol énekel, majd beszéde végén lovári nyelven köszönti őket.

Talán egy esztendeje aztán együtt voltunk Magyarország miniszterelnökénél. A világi vezetés mellé úgy gondoltam, kell egy vallási vezető is – s mivel az emlékezetpolitikai kérdések éppen napirenden voltak, gondoltam, legyen rabbi, legyen holokauszt túlélő és legyen kiváló intelligenciájú ember, hát őt választottam. Meglepett. Nem csak engem, a miniszterelnököt is. Olyan tapintattal, de oly’ mértékű határozottsággal tette helyre a zsidó-magyar, magyarországi zsidó, mózeshitű magyar, magyar-magyar zsidó szemantikai és definíciós problematikáját, hogy később az egész tárgyalásunkat az ő szavai keretezték. Van neki karizmája, ezért lehet őt kedvelni és pontosan ezért sokaknak nehéz őt szeretni. Én az előbbiek közé tartozom! I.ten éltesse Kardos főrabbit bis hunder und zwanzig.
 

Az első nyolc évtized

1936. május 11-én megszületik Kösztenbaum Péter a Dob utca 86 alatt. Édesanyja Weisz Margit régiségkereskedő, édesapja Kösztenbaum Sándor hivatalnok.

1942 szeptemberében kerül a Dob utcai általános iskolába Deutsch Gábor bácsi társaságában: akkor ők még nem tudták, hogy ez a hónap bevonul Budapest zsidó történelmébe.

1944-ben, Istennek hála, életben marad, ma ezt is ünnepeljük.

1958-ban – Scheiber Sándor utcai felkérését elfogadva – rabbi- és kántortanuló lesz, dobozgyártó munkási hivatását ugyanakkor feladja az addig mutatkozó szép eredmények ellenére. Ez volt élete legnagyszerűbb döntése, csak a dobozipar bánhatja.

1966-ban, kerek 50 évvel ezelőtt megnősül. Ez is élete-életük legjobb döntése volt.

1971-ben megszületik Ági lánya, aki maga is a judaizmust választja hivatásául később. Vagy talán már születése pillanatában. Ebben az évben avatják rabbivá. Mármint az édesapát.

1972-ben a Zuglói Körzetbe kerül, és többé nem mozdul onnan, igaz, hogy ez az állapot még csak 44 éve tart.

1977-ben megszületik Laci fia, későbbi kántor-kollégája is.

1987-88-ban 15 hónapot Svédországban tölt rabbiként, vagyis akkor, amikor a világnak szüksége van rá, mégiscsak kimozdul Zuglóból. De csakis olyankor.

2005 februárjában házasodik Ági, Kardos rabbi személyesen adja össze ezt az ifjú párt is.

2005-ben megszületik Eszter unokája.


kardos___j__let.jpg

2016. május 12-én meghatottan veszi kézbe az általa főszerkesztett újság, az Új Élet különszámát, amely őt köszönti 80. születésnapja alkalmából. A történet innen folytatódik.

Tekintse meg Facebook oldalunkon az eseményen készült képes beszámolónkat is.

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008