mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. November « | »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
Szavazó

A szerencsétlenségben mindig szerencsés voltam – Bis 120 Keleti Ágnes!

2017-01-09 14:00:06
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Ma ünnepli 96. születésnapját Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornásznő, a nemzet sportolója 96 éve, 1921. január 9-én született. „A szerencsétlenségben mindig szerencsés voltam” fedte fel sikereinek titkát az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes, a Nemzet Sportolója, a 2015-ben Prima Primissima díjas–egy korábban adott interjúban.


keleti__gnes_jav__tas.jpg

A zsidó családba, Klein néven született nagyszerű tornász a második világháborúban megmenekült a deportálástól, életben maradásáért szűcssegéd lett, volt a nyilasok cselédje, ha kellett bútorokat cipelt, hogy ne haljon éhen. Az '56-os forradalomban egy golyó majdnem végzett vele, utána Ausztráliában telepedett le, öt bajnoki címe ellenére mégis betanított munkás lett. Félév múlva Izraelbe került.

Klein Ágnes néven látta meg a napvilágot Budapesten. 1937-től 1938-ig a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben sportolt, 1940-ben nyerte első magyar bajnokságát. 1940-ben zsidó származása miatt eltiltották mindennemű sporttevékenységtől. A német megszállást – papírokat vásárolva magának, Juhász Piroskaként – vidéken sikerült átvészelnie. (Nevét már korábban magyarosította Keletire.) Szalkszentmártonban állandó futással tartotta fenn kitűnő állóképességét.

A második világháború után a Budapesti Postás, majd 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás versenyzője, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben szerepelt. 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok – ennek megfelelően kivívta az örökös bajnoki címet –, hétszeres csapatbajnok. Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon.

1939-től a magyar válogatott tagja, már 1946-ban a Balkán játékok győztese. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany, egy-egy ezüst- és bronzérmet nyert. Az 1954-es római világbajnokságon felemáskorláton és a kéziszercsapattal is a legjobb lett, emellett még egy ezüst- és egy bronzérmet is szerzett.

1948-ban kijutott a londoni olimpiára, de balszerencsés volt, mert az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett, s nem tudott indulni. Harmincegy esztendős volt, mire megmutathatta, mire is képes a nemzetközi mezőnyben. Addigra már elvégezte a Testnevelési Főiskolát, és tanár lett a TF-en.

1952-ben Helsinkiben műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemáskorláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet kapott. 1956-ban Melbourne-ben ért a csúcsra. Talajon megvédte címét, de aranyat nyert gerendán, felemáskorláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Aliz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, míg egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett. Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni.

Olimpiai eredményeivel (10 olimpiai érem/5 arany) minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár (10/7) mögött a második. Ő a legeredményesebb magyar tornásznő, a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportoló.

A melbourne-i olimpiáról nem tért haza, 1957-ben Izraelben telepedett le, meghatározó szerepet vállalt az izraeli tornasport megteremtésében. 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitánya volt, tanítványai közül többen országos bajnokok lettek. Közben, 1959-ben és 1960-ban az olasz válogatott olimpiai felkészítését is vezette. 1957 és 1980 között az izraeli Testnevelési Főiskola torna tanszékének vezető tanára. 1983 és 1988 között a Maccabi Tel-Aviv, majd ezt követően a Ráánai Torna Klub tornaszakosztályának edzője. Nemzetközi bíróként is tevékenykedett. Csak 75 évesen választotta a nyugdíjas életformát.

Több kitüntetésben is részesült. 1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnoka (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. 1995-ben MOB Olimpiai aranygyűrűt kapott, 2002-ben a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) beválasztotta a Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagjai közé, 2003-ban MOB Érdeméremmel tüntették ki, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2005-ben megörökítette kéznyomát és aláírását a Magyar Sportcsillagok Falán, 2008-ban bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, 2011-ben Magyar Tornasportért Díjat, Elnöki Érdemérmet és MOB emlékplakettet kapott. 2015-ben Prima Primissima díjat kapott.

Izraelben ment férjhez egy ottani magyarhoz, két fia van. A rendszerváltás után jött haza először, azóta többször hazalátogatott. 1992-ben a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok Klubjának alapító tagja. 2002-ben Egy olimpiai bajnok három élete című sikeres könyvében emlékezett mozgalmas életútjára. (MTVA, MAZSIHISZ)
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008