mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. November « | »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
Szavazó

Az Így jártam anyátokkal titkos zsidó története

2017-01-11 21:45:15
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Minden amerikai sorozatban kell lennie legalább egy félszeg zsidógyereknek, aki nem akar elköltözni a mamájától vagy nem meri megszólítani a lányokat, pedig kedves és jóképű és ezt minden részben el kell mondani ötször. Az Így jártam anyátokkal látszólag megszegi ezt a szabályt. Pedig dehogy: sőt.


__gy_j__rtam_any__tokkal.jpg

Ted Mosby olyan fiú, aki –hiába imádnivaló – valahogy mindig elrontja a dolgát a nőkkel. Az egész sorozat arról szól, hogy az igazit keresi és kilenc teljes, váratlan fordulatokkal évadon keresztül nem találja, pedig minden lányról azt hiszi, hogy ő az. Mindig akkor vall szerelmet, amikor nem kéne, mindenkit elijeszt, akinek tetszik és magától értetődően azt sem ússza meg, hogy faképnél hagyja a menyasszonya az esküvőjén. És még rém okos is persze és imád előadást tartani a magas irodalomról meg a klasszikus zenéről az unalomtól látványosan haldokló barátainak. Szóval hohmecol, ugyebár. Ő az, aki képes kilenc évadon át mesélni egyetlen sztorit arról, hogy hogyan találkozott végül a feleségével – ő a sorozat narrátora És akkor várod, hogy a csodába, hát legyen már zsidó, hát mondja már ki végre valaki.

Egy, egyetlen mondatot kapunk a kilenc évad során, egy veszekedés közben mondja Ted az aktuális lánynak (annak, aki aztán nem megy el megházasodni vele), hogy félig, értik, félig zsidó tényleg. De mivel éppen vicces bántásokat vágnak egymás fejéhez, azt a lehetőséget is meghagyják, hogy nem is gondolta komolyan.

A sorozat végig ezt csinálja: bújócskázik. Arra épül az egész zseniális dramaturgia, hogy akármilyen ravasz vagy, mindig be tudnak csapni, soha nem az történik, amit vártál. Végig lebegtetik, hogy Ted zsidó-e vagy nem, amikor „bevallják” végre, akkor rögtön vissza is vonják. Végül is nem az a cím, hogy Így jártam a Jiddise Mámétokkal.

Miközben a sorozat öt főszereplője – mármint a színészek – közül hárman is zsidók a szó valamilyen értelmében, ez még „sűrűbb”, mint az Így jártam elődénél, a Jóbarátoknál, ahol a hatból mindössze három (Phoebe, vagyis Lisa Kudrow, Ross, aki a sorozatban is zsidó és Chandler, vagyis Matthew Perry).

Zsidó természetesen – ez része a játéknak – A Tedet alakító Josh Radnor, aki rendes ortodox áltisibe járt Ohioban és a Zsidó Hírügynökségnek nyilatkozva arról számolt be pár hete, hogy éppen visszatérőben van a zsidósághoz.

„Nemrég összebarátkoztam egy rabbival”- meséli, „Tőle tudtam meg valami fantasztikusat: hogy nincs héber szó a tragédiára: a komédiára van, a tragédiára nincs”.

Szerinte ebből az következik, hogy a drámai konfliktusoknak nem a tragédiákra kell koncentrálni, hanem a lehetséges feloldásokra, az önismeret gyarapodására, a változásra. Hozzátette, hogy filmesként az ő szereplőinek is gyakran zsidó hangzású nevei vannak, de ezek megmaradnak sejtetésnek.

Ted kollégiumi szobatársát, a hatalmas termetű, izmos kosarasfiút, Marshallt, vagyis az őt játszó óriást, Jason Segelt egyenesen a zsidósága tette komikussá, színésszé. Illetve az, hogy nem lehetett eldönteni, zsidó-e vagy sem, mert pechére az apukája volt zsidó (amint a segel név is mutatja), a mamája nem. A keresztényeknek zsidó volt, a zsidóknak pedig keresztény. Katolikus általánosba járt, onnan ment át délutánonként zsidó „hittanra”. Amikor sikerült elintézni neki egy bármicvót és másnap megpróbálta elmagyarázni az osztálytársainak, hogy az mégis mi, rájött, hogy mi a humor, micsoda egy humoros helyzet. Ez a pillanat indította el saját maga szerint azon a pályán, amely az Így jártam anyátokkal-hoz vezetett és még tovább. Segel egyike ma talán legmenőbb zsidó filmrendező, Judd Apatow állandó színészeinek.

De zsidó még Marshall felesége, Lily, vagyis Alyson Hannigan is anyai ágon, akit az Így jártam anyátokkal mellett még az elmúlt idők egyszerre legviccesebb és legízléstelenebb komédia-sorozatából, a zsidó színészek légióit foglalkoztató, a szexuális érés nehézségeit tárgyaló Amerikai Pitéből ismerhetünk Amerika egyik legvonzóbb színésznőjeként.
Az ő apukája ír, de, mint mondja, neki nem okozott gondot, hogy vegyes házasságból származik, máig is megtartja a zsidó, aztán pedig a keresztény ünnepeket, nem akar választani. 

Segel viszont úgy gondolja, hogy rossz szülői taktika azt mondani, hogy válasszon a gyerek vallást, ha megnő. Ezzel a kérdéssel nem lehet valakit gyerekként magára hagyni, muszáj a hagyományokat megmutatni neki, ő például nagyon igényelte volna és kicsit haragszik liberalizmusuk miatt a szüleire. Ha nem így alakul, az ő gyerekkora boldogabb lett volna, mi viszont így jártunk jobban, hogy nem találta a helyét a világban és színész lett. Szóval a liberális nevelés nem old meg mindent, de azért az is jó lehet valamire.
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008