mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. Június « | »
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    
Szavazó

A győzedelmes igazság csodája

2017-03-17 12:43:42
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Honlapunk könyvajánlóiban igyekszünk viszonylag új műveket bemutatni, ezért nézzék el nekünk, hogy most egy 2015-ös munkát ajánlunk a figyelmükbe – ám ez a könyv van annyira fontos, hogy a megjelenése után két évvel beszéljünk róla. Igaz, az eredeti, francia nyelvű kiadás pár évvel ennél is korábbi, hiszen a Debrecenből 16 évesen deportált Nicolas Roth (Róth Miklós) művét 2011-ben hozta ki az Éditions Le Manuscrit kiadó Avoir 16 ans à Auschwitz – Mémoire d'un juif hongrois (16 évesen Auschwitzban – egy magyar zsidó emlékiratai) címmel.


roth_borito.jpg

Számomra különösen megrendítő volt olvasni a tisztes polgári életet élő, becsületesen és keményen dolgozó Róth család elpusztításának történetét, hiszen míg Debrecenben éltem, tizenöt éven át szinte naponta jártam el egykori lakhelyük előtt a debreceni Hatvan utcában.  Róth Miklós édesapja, Róth Márkusz a tehetősebb debreceni polgárságnak készített öltönyöket, a város megbecsült szabómestere volt, a vallását gyakorló, hívő zsidó ember. Nem kis büszkeséggel jegyzi meg könyvében egy helyütt a fia, hogy míg végigsétált édesapjával a Piac utcán, az előkelő polgárok mind kalapot emelve köszöntek neki. Hogy aztán ugyanezek az előkelő polgárok néma közönnyel tűrjék, hogy a Róth családot, s összesen mintegy 9500 debreceni zsidót megfosszanak emberi jogaiktól, gettókba zárják, majd deportálják őket.

Róth Miklós egy felkészült riporter alaposságával tudósít a vészkorszak Debrecenjéből: elmeséli, hogy nem csak az egyszerű, tanulatlan utcakölykök verték az iskolából hazafelé igyekvő zsidógyerekeket, de sokszor beléjük kötöttek bizony az egyetem hallgatói is. Kitűnő memóriája lévén, szinte napról napra föl tudja idézni, hogy fokozatosan hogyan borult be az ég a helyi zsidóság fölött, s a német csapatok bevonulása után hogyan változott az életük rémálommá. Családjával együtt hurcolták el Debrecenből, s akkor látta utoljára szüleit és testvéreit, amikor megérkeztek Auschwitzba: a nácik a 16 éves kamaszt munkára alkalmasnak ítélték, szüleit és testvéreit azonban a halálba küldték.

Róth Miklós csaknem egy évet töltött Auschwitz-Birkenauban, majd Dachauban, s könyvében arról ad számot, hogy megmenekülésének, életben maradásának titkát ő maga sem ismeri. Elismeri, hogy sokszor volt hihetetlen szerencséje, de a szerencse mit sem ért volna, ha abban a hirtelen felnőtté vált kamaszban nem dolgozik kivételes életösztön és legyűrhetetlen élni akarás.

Dachauban szabadult fel, majd Palesztinába készült az ott élő bátyjához, végül a Párizsban lakó nővéréhez került. Azóta is Franciaországban él, ott alapított családot. Magyarországra nem akart visszajönni, mert mélyen csalódott a magyar társadalomban, a magyar államban, a magyar hatóságokban. Emlékiratainak egyik vissza-visszatérő kérdése, hogy a magyar állam vajon hogyan volt képes lemondani több százezer magyar polgárról? S mi indokolta a társadalom már-már brutális közönyét a jogfosztott, vagyonából kiforgatott, emberi méltóságában megalázott zsidósággal szemben?

Ezt a könyvet nem lehet megrendülés, s nem lehet sírás nélkül elolvasni, mégis érdemes, mert Róth Miklós paradox módon elsősorban nem a pusztulásról és a halálról, hanem a legyőzhetetlen élet szépségéről és a győzedelmes igazság csodájáról beszél. 

Kácsor Zsolt

 

Nicolas Roth (Róth Miklós): Tizenhat évesen Auschwitzban – Egy debreceni zsidó visszaemlékezései. Fordította Pelle János. A Debreceni Zsidó Hitközség és a Merkava közös kiadása, 2015. 330 oldal, 3000 forint.

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008