mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. Szeptember « | »
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  
Szavazó

Egy militáns nyárspolgár vallomásai

2017-04-21 12:17:06
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Auschwitz parancsnoka voltam – Rudolf Höss emlékiratai. Közreadja: Martin Broszat. Jaffa Kiadó, 2017. 319 oldal, 3990 Ft. Csaknem hatvan évet kellett várni, hogy a magyar történelem legnagyobb tömeggyilkosának emlékiratai megjelenjenek magyarul.



Az 1947-ben kivégzett Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnoknak a börtönben írt emlékiratai a jegyzetek nélkül alig 220 oldalt tesznek ki, mégis több hétbe telt, míg a viszonylag vékony kötetet végig tudtam olvasni, a szívszorító megrendüléstől ugyanis szinte mondatonként kellett letennem a kezemből a könyvet.

Férfiasan bevallom, hogy nem bírtam a megterhelést. Höss memoárjának eddig csak a létezéséről tudtam – eddig nem olvastam, hiszen magyarul most jelent meg első alkalommal –, s mivel a Holokausztról természetesen elég sok mindent összeolvastam már, arra számítottam, hogy pár nap alatt végzek Höss írásával. Nem így lett.

Nem gondoltam, hogy egy nyárspolgár, aki saját magát derék, jóravaló családapának tartja, ilyen flegmatikus közönnyel és hűvös józansággal képes beszámolni a történelem legnagyobb tömeggyilkosságában való részvételéről. Az emlékiratok alapján Höss nem szociopata, nem szadista, nem elvakult zsidógyűlölő, hanem egy teljesítménykényszeres bürokrata, Hitler meggyőződéses híve és hűséges alattvalója, aki nemhogy a parancsok megtagadását, de még azok megkérdőjelezését is a Führer elleni árulásnak tartja.

Nem akartam hinni a szememnek, amikor a beszámolói révén bepillantást nyertem a tudatába. Ott ugyanis nem láttam semmit. Ez az ember elsősorban és mindenekelőtt csak egy lelketlen bürokrata volt, aki egy rendszeresen karbantartott, olajozott fogaskerékként dolgozott egy tömeggyilkos gépezetben? (A Vági Zoltán és Kádár Gábor történészek által jegyzett utószó szerint azonban Höss torzít: tizennégy évesen önként lépett be a német birodalmi hadseregbe, tinédzserként került a frontra, harcolt a Közel-Keleten és a kegyetlenségükről hírhedt német szabadcsapatok tagjaként a Baltikumban, sőt, egy náci halálosztag vezetőjeként részt vett egy francia kollaborációval vádolt német férfi brutális meggyilkolásában.)

k__p_cikkekbe.jpg

Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, senkit nem szeretnék megbántani vele, de az a benyomásom, hogy a Hösshöz hasonló, militáns hajlamú átlagemberekből ma is milliószámra élnek a világban. Köztünk dolgoznak, tevékenykednek, iparkodnak, serénykednek, igyekeznek és hajtanak, szeretik a családjukat, a nagyváros zaja elől szívesen menekülnek békés falusi tanyára, s belül: potenciális gyilkosok. Ha a Hössökön múlna, ma is működnének lágerek, mert Hössök mindig voltak és mindig lesznek.  Nehéz ezzel szembenézni. S tudom, igazságtalan végigmenni az utcán azzal a gondolattal, hogy minden tízedik szembejövő egy Höss, vagyis egy átlagos intelligenciájú, érzelmi életében kissé szegény, de tanult és képzett ember, akire rá lehetne bízni egy láger vezetését. Nehogy félreértsen bárki, én senkit sem szeretnék gyanúsítgatni, csupán arról beszélek, hogy Höss emlékiratai arról győzhetik meg az olvasót, hogy két és fél millió ember szervezett meggyilkolásához nem kell kivételesen szociopata szörnyetegnek lenni.

Talán éppen ez az egyik titka a diktatúrák kialakulásának: hogy a társadalomban tömegével vannak olyanok, akik alapvetően nem gonoszak, hanem felülről vezérelt bábuk. Színtelen-szagtalan gyalogok a sakktáblán, akik gondolkodás nélkül lépnek és ölnek, ha a vezér úgy kívánja.

Számunkra, magyarok számára a teszi különösen megrendítővé Höss történetét, hogy az ő esetében a magyar történelem legnagyobb tömeggyilkosáról van szó. A parancsnok vallomásaiból kiderül: az úgynevezett Höss-akció során 1944 júliusáig a nácik – a magyar főhatóságok, állami szervek, hivatalnokok és csendőrök aktív segédletével – összesen 437 ezer magyar zsidót szállítottak Auschwitz-Birkenauba, s közülük csaknem 300-345 ezer munkaképtelennek ítélt embert (köztük legkevesebb 100 ezer gyermeket) Höss beosztottai a vasúti vagonból azonnal a halálba küldtek.

És ennek ellenére hogyan tekint vissza az életére a siralomházból a kivégzés előtt álló Rudolf Höss? Nem, nem azt írja, hogy életcélja a gyilkolás volt, ártatlan öregek, asszonyok, gyermekek tömeges elgázosítása a Führer parancsára, hanem így fogalmaz: „életem irányát két vezércsillagom szabta meg, amióta felnőtt férfiként tértem vissza a háborúból, ahová iskolás gyerekként vonultam be: a hazám és később a családom. Hazám iránti mérhetetlen szeretetem és nemzeti öntudatom vitt az NSDAP-be és az ss-hez".

Ami nem más, mint az etnocentrikus nacionalista eszme sötét diadala. Elnézve Európa legújabbkori történetét, sajnos azt kell mondanom: nemigen tanultunk belőle.

Kácsor Zsolt
 

Holott a német nyelvű kiadás már 1958-ban napvilágot látott, most első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, a börtöncellájában írt. A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent kötet szaklektora, Szécsényi András történész az MTI-nek elmondta: a feljegyzések elsősorban "pszichológiai okokból" fontosak, hiszen az elkövetői oldalról ez a leghitelesebb forrás, amely képes bemutatni, hogy miként gondolkozott, milyen mozgatórugói voltak egy olyan náci hivatalnoknak, SS-tisztnek, aki aktívan dolgozott a tömeggyilkosság végrehajtásáért. Hangsúlyozta: a magyar az eredeti német kiadást követve csupán Rudolf Höss feljegyzéseinek történeti szempontból legfontosabb részeit adja közre. Azonban így is kiviláglik a szövegből, hogy a náci tiszt igyekezett mentegetni magát menthetetlen szerepe és felelőssége alól. Számos helyen nyilvánvalóan erősen torzít, ezért nagy szükség volt gazdag jegyzetapparátussal, elő- és utószavakkal megjelentetni az Auschwitz parancsnoka voltam. Rudolf Höss emlékiratai című kötetet, amely így a náci haláltábor igazi arcát, és a lágerparancsnok valódi életútját tárja fel az olvasó előtt. A feljegyzéseket Martin Broszat (1926-1989) adta közre és látta el bevezető tanulmánnyal.  (MTI)

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008