mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. Április « | »
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
Szavazó

Különbséget tegyetek a szent és nem-szent között, a tisztátalan és tiszta között

2017-04-21 17:20:36
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Jó Szombatot, Shabat Shalom!


A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:23 óra, az ünnep kimenetele: 20:33 óra.



Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:33 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Smini” (Mózes 3. 9:1-11:47.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Smini, vagyis a nyolcadik nap eseményeit írja le a párásá eleje. De pontosan minek a nyolcadik napját? Cáv szidrájának végén olvastunk a parancsról, melyet Áron és fiai kaptak: „a gyülekezés sátorának bejáratából pedig ne menjetek ki hét napig, amely napig betelnek fölavatásotok napjai, mert hét nap alatt avatnak föl benneteket”(8:33). Vagyis a nyolcadik napon, niszán hónap elsején, a kohénok új státuszba kerültek, elkezdhették szent feladatuk végrehajtását. Ennek tükrében meglepő, hogy szakaszunk a vájhi kifejezéssel indít, hiszen e szót minden esetben valamilyen córesz leírása követi.

Mi lehetett a baj? Több magyarázat létezik, ezek közül az egyik elmondja, hogy az aranyborjú vétkéig minden zsidó érdemes lett volna az Isteni jelenlétre, csak utána vált szükségessége olyan épület felállítása, melyben ott lakozik a Sehina.

„És történt a nyolcadik napon, hogy szólította Mózes Áront és fiait, meg Izrael véneit” (9:1). A midrás (Tanhuma) írja a főpapi tisztség kapcsán: „Azt mondta Áron: Te fáradoztál a Hajlékkal és én legyek főpap? Azt válaszolta: életedre, noha te leszel a főpap, olyan mintha én lennék. És miként te örültél annak, hogy magas pozícióba kerültem, éppúgy örülök én is felemelkedésednek....

Rabbi Simon bár Joháj mondta: „a Kádos Báruh Hu így szólt: arra a szívre, mely örvend testvére emelkedésének, helyeztessenek el az értékes kövek, amint írva van: „és Áron viselje Izrael fiainak neveit az ítélet mellvértjén, a szívén” (2Mózes 28:29).

Ezért abban a hét napban, amikor Mózes elfoglalt volt a Hajlékkal, ő (Mózes) hintette a vért és füstölögette a zsiradékot. Azt mondta neki a Kádos Báruh Hu: Mit gondolsz? Te leszel a főpap? Hívd Áront és fiait, hogy szolgáljanak! Ezért: „és történt a nyolcadik napon”.

És miért vannak említve Izrael vénei? Hogy Áron ázsiója emelkedjen Izrael vénei előtt. Azt mondta neki a Kádos Báruh Hu: hívd a véneket és kend fel Áront, a nagyságot a színük előtt adom neki, hogy ne mondják, magától, és nem Isten akaratából lett főpap.

„Közeledett az egész közösség, és megálltak az Örökkévaló színe előtt” (9:5). Bölcseink szerint fontos összefüggés fedezhető fel a mondat eleje és vége között. „Az egész közösség közeledett”, vagyis Izrael fiai között egység uralkodott, egymásra odafigyelve, a másik problémáját a sajátjuknak is érezve haladtak, és ennek következményeként jöhetett létre, a hogy a Sehina elé járulhattak. Az áhávát Jiszráel, a zsidók egymás iránti törődő szeretete nem kiegészítője, hanem előfeltétele Isten szeretetének és a Hozzá való közeledésnek egyaránt. Ezért is írta elő az Ári HáKádos, hogy a reggeli imát megelőzően, amikor az „Égi királyság igáját” magunkra vesszük, elsőként vegyük magunkra a „szeresd felebarátod, mint magadat” (3Mózes 19:18) tórai parancsot.

A tegnap idézett mondat (9:5) bölcseink szerint arról szólt, hogy Izrael fiai egységesek voltak, és ennek érdemében megjelent nekik a Sehina. A tórai szövegben a folytatás azt sejteti, hogy Mózes különféle utasításokkal látja el őket: „És Mózes mondta: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, tegyétek meg, hogy megjelenjen nektek az Örökkévaló dicsősége” (9:6).

Mestereink szerint itt nem arról van szó, hogy Mózes utasításokat akart adni, hanem csak kifejezte a látottakkal kapcsolatos elégedettségét. „Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, hogy tegyétek meg” - vagyis egységesek voltatok, és legyetek azok a jövőben is, mert emiatt „jelenik meg nektek az Örökkévaló dicsősége”. Az egység nem egyszerűen praktikus szempontból hasznos, és a széthúzás nem csak gyakorlati szempontból káros közösségi sajátosság, hanem az Örökkévalóhoz fűződő viszony legárulkodóbb jele is egyben.

„Ezt ehetitek mindazok közül, ami a vízben van: mindazt, aminek uszonya van és pikkelye” (11:9) A Talmud írja, „hogy minden hal, amelynek van pikkelye, annak van uszonya is. Miért említi a Tóra az uszonyt is kritériumként, és nem elégszik meg a pikkellyel? Azért, hogy erősítse és naggyá tegye a Tórát”.

Ezt a kijelentést úgy értették korai bölcseink, hogy a Tórát tanulmányozók érdemeit kívánja Isten növelni, azáltal, hogy a látszólag felesleges információ megtanulásával is kifejezik a Tórához való ragaszkodásukat. Ez szép, de messze nincs még vége, hiszen a talmudi bölcsekkel ellentétben a 16. században élt mesterek már tudták, hogy van olyan vízben élő teremtmény, melynek van pikkelye, de nincs uszonya.

Megállapíthatjuk, hogy a Tóra nem közölt felesleges információt, és nyugtázhatnánk, hogy a talmudi bölcsek tévedtek. A hagyományos zsidó gondolkozás azonban nagyon nem ilyen! Nem cél, hogy a korábbi nemzedékek tagjairól bizonyítsák, hogy tévedtek, hanem izgalmasabb szellemi kihívást keresve, megpróbálják felkutatni, hogy milyen körülmények között lehetett igazuk.

„Nos, elképzelhető” – mondja Rabbi Mose Leib Shachor (1894-1964), hogy a Gemárá bölcsei a következőt mondták: „mi úgy tudjuk, hogy minden hal, amelynek van pikkelye, annak van uszonya is”. Miért említi a Tóra az uszonyt is kritériumként, és nem elégszik meg a pikkellyel? Azért, hogy erősítse és naggyá tegye a Tórát”, vagyis bizonyítsa a Tóra isteni eredetét, azáltal, hogy világossá teszi: igenis van olyan vízben élő teremtmény, amelynek van pikkelye, de nincs uszonya.

„És történt a nyolcadik napon, szólította Mózes Áront és fiait, meg Izrael véneit” (9:1). Rabbi Simon bár Joháj tette a következő észrevételt: „sok helyen találjuk, hogy az Örökkévaló kóvedet oszt az öregeknek. Egyiptomban: „és hallgatnak a hangodra, és gyere te és Izrael vénei (2Mózes 3:18)”.

A csipkebokornál: „menj és gyűjtsd össze Izrael véneit”(uo. 3:16). A Szináj – hegynél: „Menj fel az Örökkévalóhoz, te és Áron, Nádáv és Ávihu és hetven Izrael vénei közül” (uo. 24:1). A Találkozás Sátránál: „és szólította Mózes Áront és fiait és Izrael véneit”.

Így lesz ez a jövőben, a napok végén is, ahogy írva van: „És elpirul a Hold, és megszégyenül a Nap, mert király lett az Örökkévaló, a seregek ura Cion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőség van”(Jesája 24:23).

Az egyiptomi kivonulást megelőzően mondta Mózes a Fáraónak: „ifjainkkal és véneinkkel megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk” (2Mózes 10:9).

Ráv Mose Teitelbaum jegyzi meg ennek kapcsán: a mondat második fele („az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk”) csak akkor következhet be, ha megvalósul a vers első része is, és Izrael fiatal és idős tagjai egyaránt megtesznek mindent annak érdekében, hogy egymást támogatva tudjanak haladni az úton.

Darvas István
rabbi / OR-ZSE
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008