mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. November « | »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
Szavazó

Mai születésnapos: Óz, a csodák csodája, egy varázslatos mese Izrael születéséről

2017-05-15 21:46:11
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Judy Garland elragadóan bájos, felejthetetlen filmje és főleg a mozi és minden idők egyik leghíresebb dala világosan a náci Németországról, a zsidóüldözésről és Izrael állam megalakulásának reményéről szól a második világháború küszöbén, 1939-ben. Nem véletlenül: a két Oscar-díjjal kitüntetett ének, a Somewhere over the rainbow szövegírója és zeneszerzője egyaránt mélyen vallásos, kelet-európai zsidó bevándorlók gyereke volt, ahogy a film „igazi” forgatókönyvírója is.


frankbaum_05_15.jpg

A film elején, még bőven Kansasban Dorothy egy másik, messzi világról álmodik, mielőtt valóban eljutna a szél szárnyán Óz birodalmába. Arról énekel a tizenéves Judy Garland, hogy van valahol egy hely, kell lennie, túl a szivárványon. Egy hely, amelyről valahol egy tündérmesében volt szó, ahol az álmok valóra válnak: van valahol, vágyunk rá és egyszer valósággá lesz. A háttér: Adolf Hitler uralmának hatodik éve, néhány héttel a második világháború kitörése előtt. Ki az, aki ne érezné már, mi van készülőben, aki ne akarna messze lenni, valahol túl a szivárványon? Legkivált akkor, ha zsidó, ha Európából jött, amelyet percek múlva elnyel a nácizmus, amelyről ekkor még nem tudható biztosan, hogy le fogják-e győzni.

Alighanem valami effélét érzett a szöveg írója, Yip Harburg is, egy orosz emigráns ortodox zsidó család negyedik gyermeke, akit valódi, civil nevén Isidore Hochbergnek hívtak és a szívettépően fülbemászó zenét szerző Harlod Arlen, vagyis Hyman Arluck is, egy litvániai zsidó kántorgyerek. És az sem csoda, hogy ebben a helyzetben eszükbe jutott egy már ezredévek óta csak tündérmesékben létező ország, amelynek álma egyszer talán valóra válik: egy olyan országé, ahol ők is otthon lehetnek és nem lesznek kiszolgáltatva minden fenyegetésnek. A Messiás eljövetelének földje, őseik földje, a 9 év múlva, közvetlenül a holokauszt után valóban újjászülető Izrael. Igen, a dal, Judy Garland Somewhere over the rainbow-ja, amely hazavágyódik, az igazi otthonba, a kopár Kansasből, a száműzetésből, sokak szerint akár cionista himnusznak is tekinthető. Amelyet két menekült, szegény zsidó család gyerekei írtak, hogy aztán két Oscar-díjat zsebeljenek be érte, egyet a filmzenéért, egyet pedig konkrétan ezért a dalért külön. És amelyet több kritikus-testület is a 20. század legfontosabb dalának választott.

Cikk_aljara_lila_.jpg

Érdemes hozzátenni, hogy volt a film körül valaki, akit a stáblista nem is jegyez a majd tucatnyi forgatókönyvíró között, aki hangsúlyossá tette a film kansasi jeleneteit és azt ajánlotta, hogy ezt a részt fekete-fehérben vegyék fel és csak Óz birodalma legyen színes. Ő teremtette meg tehát az elvágyódás terét, ahonnan elindul Dorothy a szivárványon túlra, ő csinált helyet a dalnak. A névtelen közreműködőt Herman Mankiewicznek hívták, ez már nyilván nem lep meg senkit. Persze, ő is közép-európai, német zsidó bevándorlóktól származott.

Amikor az idén a Szigetre érkező Pink elénekelte a dalt, az amerikai blogokon megindult az emlékezés az „eredetire”. Ugyanis az énekesnő édesanyja kelet-európai zsidók leszármazottja. Annyira a miénk a dal, hogy az egyik leghíresebb feldolgozása a fiatalon elhunyt hawaii énekes, Israel Kamakawiwo nevéhez fűződik, aki hiába volt Israel, történetesen nem volt zsidó. De azért igazán szépen énekli.

És legyen itt Judy Garland is


Akinek pedig születésnapja van, a 161., az Ludwig Frank Baum, az Óz írója. Nyugodjék békében!

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008