mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. Augusztus « | »
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      
Szavazó

Mazsihisz elnök: Nem szolgálhatunk mást, csak Istent

2017-06-19 13:00:18
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

„Közös gondolkodás a jövőnkről” – az ember és környezete kulturális és morális egységéről címmel két napos vallásközi konferencia került megrendezésre a múlt héten a Tihanyi Bencés Apátság konferenciatermében. Az alábbiakba Heisler András a tanácskozáson elhangzott beszédét olvashatják.


heisler_tihany.jpg
Fotó: Nagy Ákos


Ahhoz, hogy megtudjuk, mi célból teremtette a Seregek Ura a Földet, és miért bízta rá az emberre, a teremtés történetéhez kell lapoznunk a Könyvben. Milyen feladattal bízott meg bennünket a Mindenható, a világnak – ha nem is legvonzóbb, de mindenképpen legösszetettebb – teremtényeit, s mit tanít a zsidó hit a természet és az ember által létrehozott környezet védelméről – bizony fontos kérdések ezek.

Magától értetődően a héber Biblia legelejére lapozunk, hogy olvassuk: azért helyezte el az Örökkévaló a világban az embert, „hogy művelje és őrizze azt”. Hogy dolgozzon vele, hogy alakítsa, ugyanakkor megőrizze és vigyázza.


Az emberiségnek látszólag ellentmondásos, kettős szerep jutott földi léte során. Nem szabad úgy hagynia a világot, ahogy találta, de munkálkodása közben figyelnie kell, nehogy tönkre tegye azt. A fejlődés, a technikai civilizáció, az, hogy az embert kiszabadítsuk a természet uralma alól, hogy a távolságok urává tegyük, hogy legyőzzük az időt, hogy mindez segítsen közelebb hozni egymáshoz a nemzeteket – ez talán az egyik isteni küldetésünk. Mi emberek, valójában a teremtés társalkotói vagyunk azzal, hogy Isten Önnön képmására alkotott bennünket. Arra kell csak vigyáznunk – és sajnos sokszor nem vigyázunk rá, hogy az általunk teremtett technika ne legyen képes leigázni bennünket. Nem szolgálhatunk mást, csak Istent. S mégis mit tapasztalunk? Lassan képtelenek vagyunk akár egy-egy órát eltölteni „offline”, mobiltelefonunk nélkül.

De gondoljanak bele milyen következményekkel jár életminőségünkre nézve egy néhány órás áramszünet. S a tétet lehet emelni! Mit kockáztatunk a mezőgazdasági termékek genetikai átalakításával, vagy egy atomerőmű beüzemelésével. Ha csak szűkebb környezetünket vizsgáljuk, egyre inkább úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk technikáink és fogyasztási szokásaink nélkül élni, hogy környezetünk berendezései mintha lassan átvennék felettünk az uralmat. Isteni küldetésünkhöz ez mindenképpen méltatlan. Mert ha az embert gúzsba köti környezete, akkor nem tud igazán szabad lenni. Ha nem szabad, akkor nem vállalhat jószívvel felelősséget sem, mert mindnyájan csak szabadon lehetünk felelősek magunkért. Ha nem vagyunk szabadok, sem művelni, sem őrizni nem tudjuk azt a Földet, amit a Mindenható átadott nekünk.

Ezért kell uralmunk alatt tartanunk, kontrollálnunk a technikákat az atomfizikától a genetikai kutatásokig. Ezért nem elég csak művelnünk a földet, őriznünk is kell azt. Mert Isten társai vagyunk a Teremtésben, de soha nem szabad elfelejtenünk, egyetlen pillanatra sem, hogy nem mi vagyunk maga az Isten. A történelemben voltak, akik elfelejtették ezt, könnyek és világégések szegélyezték útjukat. De az őrzés kötelessége arra is figyelmeztet, hogy a Föld nem a miénk. Nekünk a Földdel el kell számolnunk egyszer valakinek, mert tovább kell adnunk másnak. Vagyis azért kell megőriznünk a Földet, mert úgy lettünk teremtve, hogy halandóak vagyunk. 

Mit tud a zsidóság és a kereszténység, hozzátenni az ökológiáról, a fajok együttéléséről, a megőrzésről szóló diskurzushoz?

Korlátaink egy részét ismerjük. Nem tudjuk csökkenteni a káros anyagok kibocsátását, hiszen az egyházak jellemzően nem végeznek ipari tevékenységet. Nem tudunk szakmai alapon beleszólni a biológiai, fizikai és más roppantul specializált természettudományos vitákba, még akkor sem, ha vannak kivételek, Hans Jonas például kiváló zsidó származású vallásfilozófus és biológus volt – de keresztény testvéreinknél is sorolhatnám a példákat.

Tudjuk, hogy az ember kiteljesedése az Isten képmásaként nem lehet azonos azzal, hogy a technika szolgájává váljék, és hogy a technika által megszerzett hatalma egyben a kiszolgáltatottságát is növeli. Amit tudunk, azt az emberről tudjuk, és amit hiszünk, azt az Istenről hisszük. Azt tudjuk, legalábbis azt keressük, hogyan kellene élnie, mire kellene figyelnie, mit kellene szem előtt tartania a társadalom tagjaként.

De amikor az ember és környezete kulturális és morális egységéről beszélünk – mint ahogyan a konferenciák címében is vagyon - vajon elhagyható-e az ember ember-környezete? 

A válaszom, nem.

Isten képmására teremtettünk… de mindnyájan. A feketék Afrikában, a sárgák a Távol-Keleten, a keresztények itt Európában meg szerte a világban, a zsidók Izraelben és mindenütt a diaszpórában, meg a romák, a muszlimok, a melegek vagy az ateisták. De még a migráncsok is! S nekünk mindnyájunknak ebben a sokszínű környezetben óvni kell a Mindenható által nekünk adományozott Földet,  folyóival, erdeivel, s minden teremtményével, azaz összes emberfajtájával együtt. Felelősségünk óriási, s nem biztos, hogy mindig megfelelően élünk vele. Fejlődni akarunk, új infrastruktúrára vágyunk, s hogy ezt megszerezzük, vagy megkapjuk – dolgozunk érette sokat, de közben sokszor nem vesszük észre, hogy vágyainktól vezéreltetve hagyjuk magunkat leigázni, s olyan kompromisszumokat kötünk, melyekre a Mindenhatótól soha nem kaptunk felhatalmazást. Látunk embereket szenvedni és mi nem mindig nyújtunk vigasztalást, érzékelünk folyamatokat, melyek Isten akaratának, a Föld értékeinek megőrzését gátolják és mi csendben maradunk, észlelünk igazságtalanságokat, mégis van, hogy némák vagyunk.

Pedig az egyik legszebb zsidó szöveg, az Atyák Tanításai szerint legalább három dolgot kell észben tartanunk ahhoz, hogy a bűnt távol tartsuk magunktól: kell tudnunk honnan jöttünk, kell tudnunk, hogy hová megyünk és azt is, hogy ki előtt kell majd számot adnunk. Lehet, hogy ennyi elég is volna ökológiai kiindulópontnak.
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008