mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. November « | »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
Szavazó

Heisler András: Tesszük, ami a dolgunk, egyenesen, szemtől-szemben!

2017-07-07 13:54:05
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

A MAZSIHISZ elnöke írásban kérte Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy azonnal állítsák le a kormány „sorosozó” kampányát, és szedessék le a plakátokat. Erről és más aktuális ügyekről kérdeztük Heisler Andrást.



A közelmúltban ismét összeült a Zsidó Közösségi Kerekasztal. Milyen főbb témák szerepeltek a napirenden?


Elöljáróban hadd említsen meg, hogy a Zsidó Közösségi Kerekasztal nem a zsidó közösségek egymás közötti párbeszédének fóruma, hanem a zsidó közösségek és a magyar kormány képviselői között folytatott megbeszélés. Ezt azért szoktam újra és újra hangsúlyozni, mert nagyon fontos platformról van szó, amelynek lényegét nem szabad félreérteni. Ez a magyarázata annak is, hogy a Lázár János miniszter által vezetett ülésen azt kértem: a belső, tehát csak ránk tartozó problémákról szóló témákat vegyük le napirendről, inkább koncentráljunk azokra az ügyekre, amelyeknek megvitatása valóban a zsidó közösségekre és a kormányra tartozik. A miniszter ezt akceptálta. Ki szeretném emelni, hogy a mostani kerekasztal-tárgyaláson részt vett Yossi Amrani, Izrael állam magyarországi nagykövete, aki újra, ezen a fórumon is megerősítette Izrael mély elkötelezettségét a magyarországi zsidó közösségek iránt. Ehhez kapcsolódva más zsidó szervezetekkel közösen azt a javaslatot tettük a magyar kormánynak, hogy – a Cseh Köztársaság parlamentjéhez hasonlóan – Magyarország is ismerje el hivatalosan Izrael állam fővárosaként Jeruzsálemet. Ennek indokoltságát alátámasztják azok a jeruzsálemi archeológiai kutatások, amelyek tényszerűen igazolják a héber Biblia vonatkozó szövegeit arról, hogy valóban Dávid király városáról beszélünk.

Ha Magyarország elismerné Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, akkor ennek lennének konkrét diplomáciai következményei is, vagy inkább szimbolikus gesztusról lenne szó?


Ennek a lépésnek elsősorban szimbolikus értéke lenne, de egy Európai Uniós ország részéről így is nagyon fontos jelzést jelentene a forrongó Közel-Keleten. E téma megvitatása után szóba került a kerekasztalon az 1867-ben meghozott, a zsidó egyház emancipációját biztosító törvény, amelynek idén van a százötvenedik évfordulója. Létrejött egy közös bizottság, amely javaslatokat tesz az évforduló kapcsán különböző megemlékezésekre, programokra. Ami a MAZSIHISZ-t illeti, egy két napos, nemzetközi konferencia szervezését szorgalmazzuk, ahol nem csak az emancipációs törvényt méltatjuk, hanem az 1877-ben alapított, tehát idén száznegyven éves pesti rabbiképzőt, a mai OR-ZSE jogelődjét. Lázár János ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy a kormány támogatni fogja a megemlékezéseket. Volt még egy epizód, ami idekívánkozik: szóba került a kerekasztalon a CEU ügye és a nemrég elfogadott civil törvény, és meg kell említenem, hogy megfogalmazódtak kifogások ebben a témában. Igaz, a kormány képviselői nem osztották ezeket a kifogásokat.

Éppen a kerekasztal napján került be a hírekbe, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kivételes államférfiúnak nevezte azt a Horthy Miklóst, akinek a kormányzása alatt több százezer zsidó származású magyar állampolgárt gyilkoltak meg. Milyen lépéseket tett ebben az ügyben a magyar zsidó közösség?


Nem csak mi tettünk lépéseket, hanem az imént említett Yossi Amrani nagykövet úr is, aki az izraeli külügy kérésére arra kérte a magyar kormányt, hogy mielőbb tisztázzák ezt a súlyos, a kétoldalú kapcsolatokat megterhelő kérdést. Horthy Miklós efféle méltatása kényes ügy, s még inkább az Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök közelgő budapesti látogatása előtt. Ki kell jelentenünk, hogy a magyarországi és nemzetközi zsidó közösség számára Horthy Miklós méltatása elfogadhatatlan. Az igaz, hogy a kormányzót nem ítélték el háborús bűnösként, ennek ellenére a Magyarországot ért katasztrófa tekintetében a felelőssége megkérdőjelezhetetlen. Nem csak több száz ezer zsidó ember halt meg a kormányzása alatt, de odaveszett több mint százezer magyar katona a Don-kanyarban. Egy ilyen embert nem szabad példaképül állítani senki elé. Jelzi a téma hihetetlen társadalmi súlyát, hogy a Horthyval kapcsolatos Facebook-bejegyzésemet több mint ötven ezren olvasták.

Elnök úr részt vett az American Jewish Comittee (AJC) legutóbbi ülésén az Egyesült Államokban. Milyen hozadéka volt a találkozónak a magyar zsidóság szempontjából?

Az AJC az egyik legnagyobb amerikai zsidó érdekvédelmi szervezet, amely az évente megrendezett nemzetközi nagygyűlésére minden alkalommal meghív minket is. Tavaly egy előadást tartottam, idén pedig kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, de igyekeztem az utat kapcsolatépítésre is fölhasználni. Ezt fontosnak tartom a teljes magyar zsidó közösség szempontjából, hiszen tudomásul kell venni, hogy Közép-Európában mára Magyarországon él a legnagyobb lélekszámú zsidóság, az ismert történelmi és társadalmi tragédiák miatt a szomszédos országokban sajnos már jóval kevesebb hitsorsosunk él, mint korábban. Az AJC ülésein azt tapasztaltam, hogy ott is tudják: mindent meg kell tenni érte, hogy a térségben unikális magyar zsidóság megmaradjon, fejlődjön. Ha a magyar zsidóság a maga történelmi és kulturális tradícióival megszűnne, akkor a kelet-európai térségben egy több évszázados folytonosságnak lenne örökre vége. E helyzetet fölismerve több amerikai közösség jelezte, hogy számíthatunk a támogatásukra.

Nemcsak külföldön járt, de Magyarországon is nagyon sok vidéki programot bonyolított.

Sűrű napjaim voltak, jártam Balassagyarmaton, Cegléden, Debrecenben, Nyíregyházán, Tihanyban, Vácon. Több helyen mártír-megemlékezéseket tartottunk a deportálások évfordulóján, míg Tihanyban egyházközi konferencián vettem részt. A vidéki városokban találkoztam több helyi polgármesterrel, és megnyugtató volt számomra, hogy az önkormányzati vezetők átérzik a mártír-megemlékezések súlyát és jelentőségét. A vidéki utak jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen az országban a legkisebb zsidó közösség is roppant fontos számunkra, s elsőrendű érdekünk, hogy érezzék: nélkülözhetetlen tagjai a MAZSIHISZ nagy ernyőszervezetének. Ennek kapcsán Balassagyarmaton éppen arról beszéltem, hogy e kis közösségek vezetői igazi hősök, akik a történelem sodrásával szemben állnak helyt, és őrzik a maradék zsidóság értékeit. Hiszen gondoljunk csak bele: a tizenkilencedik században Balassagyarmat lakosságának negyven százaléka volt zsidó, ott állt Közép-Európa második legnagyobb, összesen négyezer fő befogadására képes ortodox zsinagógája. S a holokauszt után a városba csupán százharminchatan jöttek vissza. Vácon ki kellett térnem a már említett Horthy-ügyre is, ugyanis a megemlékezésen a kormány képviseletében részt vett Rétvári Bence államtitkár, így nem hagyhattam szó nélkül, mennyire ellenzem a kormányzó miniszterelnöki szintre emelt méltatását. Megjegyzem, érdekes pillanata volt a váci rendezvénynek, hogy az istentiszteleten Rétvári államtitkár fedetlen fejjel mellettem, így hát papírzsebkendőből hajtogattam magamnak egy alkalmi fejfedőt, a kipámat meg odaadtam neki.

S mi történt a tihanyi egyházközi tanácskozáson?

Immár negyedik esztendeje évente lebonyolítjuk a tihanyi konferenciát, amelynek főszervezője az UNESCO Réthelyi Miklós volt miniszter által vezetett magyarországi szervezete, fő támogatója pedig az EMMI. Olyan témákat szoktunk napirendre tűzni, amelyek egyformán érintik a különböző egyházakat. Most az ember és természeti környezetének kapcsolata volt a közös gondolkodás témája, az ember és környezetének morális és kulturális egysége. 

A magyar sajtóban az elmúlt hetekben volt egy kis purparlé a 2019-es budapesti Maccabbi-verseny megrendezése kapcsán. Az a gyanú fogalmazódott meg, hogy míg másutt egy-két milliárd forintnak megfelelő összegből meg tudták rendezni a játékokat, Budapesten erre harminc milliárdot költenek. Mi van e számok mögött?

Az ezzel kapcsolatban megjelent cikkeket rosszindulatúbak tartom, s egyetlen dolgot tudok a rosszindulat ellen tenni: transzparens módon elmondom, hogy mi az igazság. A valóság az, hogy a kormány nagyvonalúan 2,1 milliárd forinttal támogatja az európai Maccabbi-játékok budapesti megrendezését. Ennyi a verseny költsége, nem több. Ezzel a támogatással párhuzamosan, de attól teljesen függetlenül a kormány egy tömegsport-igényeket kiszolgáló sportkomplexum kialakítását tervezi Budapest nyolcadik kerületében, a volt Taurus-gyár telephelyén mintegy 30 milliárd forintból. Ebben a létesítményben fogják megrendezni 2019-ben a Maccabbi-versenyt, amit a szervezők csak a játék idejére, vagyis egyetlen hétre kapnak meg használatra, de csakis használatra. Tehát a sportkomplexumhoz nekünk semmi közünk, nem folyunk bele sem a tervezésbe, sem az építkezésbe, sem a finanszírozásba, sem a későbbi hasznosításba. A beruházás ugyanis nem a magyar zsidó közösség, hanem a magyar tömegsport igényeinek kiszolgálására létesül, a vagyonkezelői jog az MTK-t illeti majd.

Végül említsük meg a legújabb témát: a kormány „sorosozó” kampányával összefüggésben egyes on-line lapok azt sugallták, mintha a MAZSIHISZ elnöke védelmébe vette volna ebben az ügyben kormányt.


Komoly közéleti viharba kerültem a kormány „sorosozó” kampányának megítélése kapcsán. Bár a MAZSIHISZ egyértelműen károsnak és veszélyesnek ítélte a kampányt már annak megkezdése előtt is, antiszemita indíttatásáról nem voltunk meggyőződve. A valós szándékok ma sem tiszták, de félelmeink beigazolódtak. Levélben fordultam Orbán Viktor miniszterelnökhöz, kérve a gyűlöletkampány azonnali leállítását és a plakátok visszavonását. A reakciót kiszámítani nem tudjuk, illúzióim nincsenek, de mi azt tesszük, ami a dolgunk…, és nem hátulról, hanem egyenesen, szemben.

Kácsor Zsolt

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008