mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. Szeptember « | »
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  
Szavazó

Mai születésnapos: Maurice Chevalier, énekes és színész, nácikkal kollaboráló mentőangyal

2017-09-12 18:26:23
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Szegény kisgyerekből lett artista, zenész, majd két kontinensen foglalkoztatott filmszínész. Az első világháborúban hadifogoly volt, a másodikban kényszerű „kollaboráns”, aki óvta zsidó társát és más zsidóknak is segített, miközben a „náciknak” énekelt.


Maurice_Chevalier.jpg

Nem annyira szerette a háborút. A sármos, meleg hangú éneklést szerette, az udvarlást szerette, az életet szerette, a halált meglehetősen utálta. A háború nem az ő műfaja volt. Eleinte nem is akart színpadra lépni a németek megszállta Párizsban. De vigyáznia kellett egy zsidóasszony, az akkori társa életére és zsidó barátaira. Próbált lavírozni, helyezkedni, kitalálni valamit. Visszament Párizsba, fellépett, elment még Németországba is egy hadifogolytáborba énekelni azért cserébe, hogy elengedjenek 10 francia katonát. Ott énekelt, ahol ő volt fogoly annakidején. Eladta a becsületét, ha tetszik, propagandát csinált a népszerűségével a náciknak, ha tetszik, megmentett 10 ember, másfelől ez is része a számadásnak. A hadifogolytáborokat sem annyira szerette, az előző háborúban közelről volt alkalma látni, milyenek. Ott énekelt, ahol annakidején maga is raboskodott. A szerelme, Nita Raya, egy román zsidó énekes és táncosnő hamis papírokkal próbált életben maradni mellette. Együtt bujkáltak tulajdonképpen.

A németországi fellépés ügyében egy magas rangú amerikai katonatiszt védte meg, akit Eisenhoernek hívtak és később az Egyesült Államok elnökeként szerzett további hírnevet. Chevalier úgy értékelte később, hogy az ő életét Eisenhower mentette meg azzal, hogy kiállt mellette, különben lelőtték volna az Ellenállás tagjai.

Mindenesetre volt oka mindenkitől félni, az ellenállóktól „kollaboráns”-ként, a náciktól pedig egy hamis papírokkal bujkáló zsidó nő társaként. Miközben ő egyáltalán nem akart semmit, csak énekelni és játszani és örömet okozni.

Bár elterjedt a híre, nem lőtték le a háború végén a francia hazafiak, a bíróság a körülményeket mérlegelve felmentette, de csak nehezen állt helyre újra, főleg az angol nyelvterületen, a belé vetett bizalom. Utána megint csinálta, amit tudott. Énekelt és színészkedett, sármos volt és elragadó, igazi lovag, vagyis chevalier. Nitával a háború után szakítottak.

Amikor 78 évesen megkérdezték, hogy érzi magát, miután ezt is megérte, azt felelte, remekül, mert a másik lehetőség az lett volna, hogy nem éri meg. Szóval az életet szerette, nem a háborút. A 20. századot nem pont neki találták ki, bár azt nehéz volna pontosan megmondani, hogy akkor mégis kinek.

Egyébként kommunistagyanúval is illette az Egyesült Államok a kommunista-hisztéria időszakában, mert nem volt híve a nagyhatalmak fegyverkezési versenyének, nem volt az a kimondottan fegyverkezős alkatú férfiú.

Nem akarjuk felmenteni Marurice Chevaliert és nem akarjuk elítélni sem. Azt szeretnénk csak, ha senkinek nem kellene olyan erkölcsi választásokkal szembesülnie, amilyenekkel neki kellett.

Harmincöt éve nem él már. Nyugodjék békében!
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008