mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. December « | »
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Szavazó

A jó cselekedet a zsidó hit alaptétele – Jó Szombatot, Shabat Shalom!

2017-11-10 12:18:42
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:65 óra, az ünnep kimenetele: 17:01 óra.



Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:01 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Chájé Szárá” (Mózes 1. 23–25:18.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Sára temetését követően Ábrahám gondoskodni kíván fiáról, és elküldi Eliezert, a damaszkuszi szolgát, hogy megtalálja Izsák számára a megfelelő asszonyt. Eliezer megérkezik Lábán házába, ahol látszólag barátságosan fogadják: „És elébe tettek, hogy egyék, de azt mondta: Nem eszem, míg el nem mondtam szavaim. És ő mondta: Beszélj”! (24:33). Látszólag semmi izgalmas nem történik, Eliezer érkezését követően nem az elé tett ételekből fogyaszt, hanem küldetését kívánja teljesíteni. Rabbijaink igen szép krimit kerekítettek az ártatlannak tűnő mondatból. Történetük alapjául a  (vájuszám – „elébe tettek”) kifejezés szolgál, amely magában foglalja a  (szám - fűszer) kifejezést, amit már csak a   (hámávet) szóval kell bővíteni, és kész a sztori: meg akarták mérgezni a derék szolgát!

A „krimi” folytatása: „miután látták (Betuél és Lábán) az ékszereket Rebeka karján, összefogtak, hogy megölik Eliezert, és megszerzik vagyonát. Látták azonban, hogy két tevét felemel és átviszi a folyón (Eliezer egyes feltételezések szerint nem volt más, mint Óg, a legendás erejű óriáskirály).Azt mondta egyik a másiknak: nem bírjuk megölni. Tányért tettek elé és mérget bele, de Ábrahám érdemében megcserélődtek a tányérok, Betuél evett belőle és meghalt”.

A kérdés kínálja magát: honnan vették maguknak a bátorságot mestereink, hogy ennyire elrugaszkodjanak a tórai elbeszéléstől? Valószínűleg a következő mondat indította el gondolataikat: „és mondták fivére meg anyja: Maradjon a leány velünk néhány (hó)napig, vagy tízig és azután menj el.” (24:55).

Jól látható, hogy Betuél, az apa nincs említve, és a Tóra nem számol be eltűnésnek okáról, találni kell magyarázatot, amivel kapcsolatban viszont további kérdést kell feltennünk: miért ennyire rosszhiszeműt?

Alighanem Lábán miatt, akiről a Tórában a későbbiekben hosszasan olvashatunk, többek közt becsapja, majd üldözi Jákobot, és bár végül békét kötnek egymással, percnyi kétségünk sem marad (?) gonoszságát illetőleg.

A mostani párásából megtudjuk, hogy családjuk nem a legtökéletesebben működik, ami (mestereink szerint) kiderül abból, hogy Rebeka Eliezer érkezéséről nem szüleinek, hanem bátyjának számol be először (24:29-31), valamint ami végképp gyanússá teszi: apját megelőzve (szavába vágva) válaszol a hozzájuk intézett kérdésre (24:50). Eliezert és az isteni akaratot azonban nem tudták legyőzni.

Izsák megházasítása előtt Ábrahámnak gondoskodni kellett Sára eltemetéséről, némi alkudozást követően megállapodtak a hettita Efron-nal: „Egy föld négyszáz sekel ezüstért, köztem és közted, mi az? Halottadat pedig temesd el.” (23:15).

Ábrahám megvásárolta Mahpéla barlangját, azt a helyet, mely a későbbiekben nem csupán nagyjaink temetkezési helyeként lesz ismert, miként ez a következő idézetből is kitűnik. „Rabbi Judán mondta Rabbi Szimon nevében: három hely kapcsán a világ népei nem vádaskodhatnak Izrael ellen, mondván: rabolt zsákmány az a kezeitekben. Ezek: Mahpéla barlangja, amit Ábrahám teljes áron vásárolt a hettita Efron-tól, a Szentély (a Mória-hegy, amit Dávid király szerzett meg a jebuszi Ornán-tól) és József sírja” (pontosabban a terület, melyen fekszik, Jákob vette Hámortól).

„És vett a szolga tíz tevét ura tevéi közül, és elment” (24:10). A hitére támaszkodó ember is megbetegszik néha, és Izrael bölcseit már régóta foglalkoztatta, hogy ilyen esetben szabad-e gyógyszert bevenni, vagy kizárólag az Örökkévaló segítségére támaszkodhatnak?

Napjainkban szinte mindenki rávágná a háláhá által támogatott választ, miszerint természetesen szabad gyógyszert is használni, de ez a gondolat nem egyik napról a másikra született meg. A Vilna Gáon például nem szedett gyógyszert, mert úgy vélte, hogy alapvetően nem kell a betegnek ilyen segítség, viszont mindenki mást arra bíztatott, hogy szedjen, ha kell. Mi köze e nézetnek Rámbán-hoz, Rásihoz, és Ábrahám tevéihez?

Ábrahám szolgája, Eliezer úgy indult el megfelelő asszonyt találni Izsáknak, hogy elvitt magával Ábrahám tevéiből tizet. Ebben az időben az emberek többsége nem ügyelt arra, hogy zablát tegyen állataira, annak ellenére, hogy így elkerülhetetlen volt, hogy más legelőiről egyenek. A midrás hoz egy vitát arról, hogy vajon Ábrahám állatai zablával voltak-e ellátva vagy sem.

Az első vélemény szerint Ábrahám állatai valóban zablázva voltak, hogy megakadályozzák őket a legelésben, ezáltal a lopásban. Azonban Ráv Huna és Ráv Jirmijá rámutat egy nehézségre ezzel az elképzeléssel kapcsolatban.

Beszéltek a nagy rabbi, Ráv Pinhász ben Jáir szamaráról, aki nem evett tiltott ételeket. Innen van a Talmud, Hulin traktatusában álló gondolat, miszerint Isten nem teszi lehetővé a cádikok állatainak, hogy bűnt kövessenek el.

Ha Ráv Pinhász ben Jáir azon a szinten volt, hogy a szamara nem követhetett el bűnt, akkor ez mennyivel inkább igaz kell legyen Ábrahám esetében, vagyis Ábrahám tevéire nem kellett zablát tenni.

A midrás kérdése eldöntetlen marad. A kommentárok közt eltérés van abban a kérdésben, hogy melyik a korrekt vélemény. Rási az elsőt (zabla!), Rámbán viszont – Ábrahám nagysága, igaz volta miatt – a második véleményt (nem zabla!) fogadja el. Ábrahám cádik volt, az állatai nem lophattak, akkor mégis miért kellett volna rájuk zabla?

Darvas István főrabbi / OR-ZSE
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008