mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2018. Július « | »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          
Szavazó

Ne kövesd a sokaságot rosszra – Jó Szombatot, Shabat Shalom!

2018-02-09 15:03:18
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:39 óra, az ünnep kimenetele: 17:46 óra.


j__szombatot_03_31.jpg

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:46 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Mispátim” (Mózes 2. 21:1–24:18.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

A Kinyilatkoztatásról szóló részt követő első hetiszakaszunk 53 tórai parancsolatot tartalmaz. Tekintettel az elmúlt hét fennkölt, spirituális olvasmányára, talán joggal gondolhatnánk, hogy hasonló a folytatatás.

Ehelyett szinte kizárólag emberi viszonyokat szabályozó előírásokat kapunk, rabszolgákról, verekedő emberekről, rakoncátlan (négylábú) barmokról, pénzügyekről tanulunk.

Ráv Adin Steinsaltz megjegyzése szerint e szidra a „Tóra ajándéka a jesiva-világ számára, mert a Talmud Nezikin rendjében vizsgált kérdések forrásának jelentős része benne található”. Ha ezt kiegészítjük a talmudi megjegyzéssel (Bráhot 63b), mely szerint „nincs nehezebb foglalkozás a Tórában a pénzügyeknél, mert olyanok, mint egy örökösen folyó szökőkút”, akkor már kétséget kizáróan mondhatjuk, hogy hetiszakaszunk kiemelkedően fontos. De a kérdés marad: miért közvetlen a Tóraadás utáni párásában tanulunk mindezekről?

A Tóra általában a dolgok mikéntjét és nem a miértjét vizsgálja. Hogy kell cselekedni egyes esetekben? Mi a törvény? A „miért” kérdést lényegesen ritkábban tárgyalja a Tóra, elsősorban a metódus foglalkoztatja és nem hosszabb teleológiai kérdések.

Jitró és Mispátim hetiszakasza egységet alkotnak, a múlt héten és most is egyazon kérdésről szól a szöveg: hol található Isten?

A hagyományos zsidó válasz szerint egyszerre található a Szináj-hegyen, és a háláhá részleteiben. Kémlelhetjük az eget vagy a szívünket, hátha megtaláljuk Őt, de lényegesen célravezetőbb tfilint rakni, gyertyát gyújtani, és a többi micvát teljesíteni, mert Isten ezen apró mozzanatok mögött rejtőzik.

„…és gyógyíttassa meg” (21:19). Jogunk és lehetőségünk bízni Isten segítségében, de kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy kiérdemeljük azt. Ha esetleg megbetegszünk, akkor semmilyen háláhikus tilalomba nem ütközik, sőt, kifejezetten jó az Örökkévalóhoz imádkozni segítségért, de nem csak a józan ész, hanem a törvény betartása okán is fel kell keressük az orvost.

Gersonidész szerint minden csoda – ilyen lehet a gyógyszer és orvos nélküli gyógyulás – megszakítja a világ természetes működését, márpedig a Teremtő törekvése, hogy minimalizálja a természettel való ütközések számát. Nekünk pedig tiszteletben kell tartanunk Isten ebbéli szándékát, vagyis hanyagolnunk kell a csodavárást, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk – egészségünk kapcsán is – az előírások betartására.

Ma van a jahrzeit-je egyik legkedvesebb mesteremnek, Rabbi Menahem Mendel Morgenstern-nek (1787-1857), akit egyszerűen csak kocki, vagy kocker rebbe néven ismer és tisztel az utókor.

Két megfontolásra feltétlenül érdemes gondolatával emlékezzünk rá, az egyik így hangzik: „Nem mindent kell elmondani, nem minden elmondottat kell leírni, nem minden leírtat kell publikálni, és nem minden publikációt kell elolvasni”.

A másik így: „ha én azért vagyok én, mert én én vagyok, és te azért vagy te, mert te te vagy, akkor én én vagyok, te pedig te. De ha azért vagyok én, mert te te vagy, te pedig azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én nem vagyok én, te pedig nem vagy te”.

„Ha nem lesett rá, hanem Isten juttatta a kezébe, akkor rendelek neked helyet, ahová meneküljön” (21:13). A menedékvárosok lehetővé tették, hogy legyen hova menni a halállal végződő cselekményt nem szándékosan elkövető embernek. Ha csak az ő személyéről lenne szó, akkor a fenti versben a „neked” helyett a „neki” alaknak kellene állni.

Több magyarázat is lehetséges, az egyik szerint a Tóra azért használja a „neked” kifejezést, hogy tudassa: a vérbosszú elkerülése nem csak a menekülő egyén érdeke, hanem az egész társadalomé is, hiszen eltávolodnak tagjai a kegyetlenségtől.

„És ezek a rendeletek, melyeket eléjük tegyél” (21:1) Hetiszakaszunk első, „és” szava a múlt héten olvasottakkal kapcsolja össze a szidrát, arról megoszlanak a vélemények, hogy pontosan milyen vonatkozásban.

Az egyik kommentár szerint ezzel a verssel: „Ne menj fel lépcsőkön oltáromra” (20:23). E pászuk alapján nem lehetett lépcsőn, csak rámpán felmenni az Isten előtti áldozat bemutatásakor, ami garantálta, hogy csak kis lépésekben volt módja a kohénnak feljutni az oltárhoz.

Rabbi Jiszrael Salanter-ről (1809-1883, ma estétől van jahrzeit-je) mesélik, hogy amikor egy zsidó közösséget kívánt visszatéríteni az Örökkévaló útjára, e szavakkal kezdte tanítását: „ha dolgoznod kell szombaton, akkor törekedj a szabályok megszegésének minimalizálására”, amivel a rámpán való feljutás és a t'suvá során egyaránt megfelelő „kis lépések” elkezdésére bíztatta hittestvéreit.

Darvas István
főrabbi / OR-ZSE
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008