mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2018. December « | »
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            
Szavazó

Búcsú egy igazi költőtől

2018-07-07 23:27:17
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Ha van olyan fogalom, hogy „igazi költő”, akkor számomra Kányádi Sándor az volt. Nem tudom persze, hogy az „igazi költő” miben különbözik a „nem igazi költőtől”, de ha megoldási javaslatot kellene rá adnom, akkor azt mondanám: az „igazi költő” az, aki a mi saját anyanyelvünket az ő saját anyanyelve szerint beszéli, és mégis a miénk minden sora.


kanyadisandor.jpg

Az „igazi költő” versben él, így hát meghalni sem képes – egy temetés szomorú pillanataiban ez a tudat azért eléggé vigasztaló. Az „igazi költő” csak akkor tűnne el a világból végleg, ha maga a nyelv veszne oda – de hát a nyelv megmaradására éppen az „igazi költő” a garancia. Ő az, aki az úgynevezett lady úgynevezett biztonságáért szavatol – hogy egy két évvel ezelőtt meghalt másik igazit idézzek.

Kányádi Sándortól az Erdélyi jiddis népköltészet című könyvet vettem meg először, és ennek már csaknem harminc éve. Ez volt tőle az első kötetem, és máig emlékszem rá, hogy emiatt egy darabig úgy gondoltam Kányádira, mint egy igazi zsidó költőre, aki született erdélyi magyar. Talán furcsa, de ez semmiféle identitásproblémát nem okozott – úgy fogadtam el őt, amilyen. Ez a könyv ma is ott van a könyvespolcomon, és nagyon szeretem a szép, visszafogott, elegánsan szürke tónusát. Éppen olyan szép könyv, mint amilyen szép Kányádi Sándor életműve maga: visszafogottan elegáns a legszebb szín minden gazdagságával. Mint oly sokaknak, nekem is a Valaki jár a fák hegyén című kötete a kedvencem tőle, éppen az említett színgazdagság miatt. Némelyik verse olyan frissen árad, mint egy hegyi patak. Kányádi költészetének egyik nagy csodája ez: a patak forrása olyan régi, mint a hegy maga, és mégis frissen zubog minden pillanatban. Tiszta, fényes, dús – ilyen az a Kányádi-féle versliget, ahol azok a bizonyos fák állnak.

Most, a temetése napján hadd búcsúzzak el ettől a nagy magyar költőtől egy éppen 60 évvel ezelőtt született versével, amely számomra az egyik legszebb magyar költemények egyike. Nyugodjon békében.

Kácsor Zsolt
 

Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008