mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2018. November « | »
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    
Szavazó

„Hallgattam, hogy rongy fajzat vagyok”

2018-09-14 12:03:48
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Soós Magda 24-25 évesen járta meg a kényszermunkatábort, ahol a mindennapi kínszenvedést versírással élte túl. Idén újra kiadták az ott született műveinek gyűjteményét Szabadulók (1944-1945) címmel.


soosmagda_szabadulok.jpg

Hetvenkét évvel a jószerével elfeledett első kiadás után idén újra megjelent a költőként indult, majd újságíróvá és prózaíróvá lett Soós Magda (1920-1996) verses kötete, amelynek költeményei (néhány, a felszabadulás után született verset leszámítva) Auschwitz egyik külső lágerében, a schatzlari kényszermunka-táborban íródtak. A költő egykorú fényképével, valamint a hagyatékából származó, a lágerben keletkezett kéziratok másolataival illusztrált könyv fülszövege a gyűjteményt – találó kifejezéssel – „ritka apokalipszisdokumentumnak” nevezi. S valóban: a művek olvasása során – ha nem átélhetővé nem is, de – láthatóvá válik a borzalom.

A szemléletes költői képek közül az egyik legmegrázóbb a rongy motívuma, amelyet többször is használ a szerző, például a Nem vagyok már… című vers (42. o.) kezdő strófája ilyen, már-már szép, népköltészeti egyszerűséggel szól: „Nem vagyok már szerelmed, széped, / a kedvesed, a kincsed, részed – / nem lehetek szerelmed, széped – / Rongy vagyok, amit összetéptek”. A rongy motívum a Könyvek… (35. o.) című versben a kiírtásra ítélt zsidóság kollektív szimbólumaként bukkan föl: „Könyvek kincses halmazáról álmodoztam… / míg ettem a korpakanyeret, / és cipeltem zsákszám szemetet, / testem kékké és bénává fagyott, / hallgattam, hogy rongy fajzat vagyok”.

Dalos György A megmaradás múzsája című utószavából (99.o.) tudjuk meg, hogy míg Soós Magda ezeket a sorokat írta, a schatzlari láger fonodájában dolgozott, ahol „napi tizenkét órás, testet-lelket őrlő robot volt, s hozzá tartozott az éhség, az eltetvesedés és a zömmel női őrszemélyzet brutális, megalázó bánásmódja a foglyokkal”. A versek ennek a kínszenvedésnek a szociografikusan pontos lenyomatai ilyen szívbemarkoló leírásokkal: „Fejemben kerge, apró tetvek, / s nagy álmot keltek egymás mellett, / Vakarództam s vívódtam szörnyen, / míg sorsunk egy lett: mind megöltem”.

A halálsejtelem szerencsére nem igazolódott be: Soós Magda fölszabadult a lágerből, de örökre megtanulta, hogy mit jelent diktatúrában élni. Az Elég volt! című költeményben (amely – nyilvánvalóan véletlenül, de furán szimbolikusan – éppen a 88. oldalra került) így összegzi az önkényuralmak erőszaktevését az emberi életen: „A bölcsesség maszlag. A szeretet semmi. / Egy valóság van csak. Engedelmeskedni”.

Soós Magda: Szabadulók (1944-1945). Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2018. 108 oldal, 2500 Ft

K. Zs.
 

Soós Magda Szabadulók című versgyűjteménye ritka tanúság. Egy huszonéves kora elején járó, költőként induló lány érzelmi és egzisztenciális dokumentumai Auschwitzból. (Később regényíróként vált ismertté – mintegy betöltve az ítéletet, hogy „Auschwitz után nem lehet verset írni”.) Rejtve, csomagoló papír fecnikre írta őket, s a „pokol szívéből” sikerült kimenteni őket. Ez a ritka apokalipszis-dokumentum egyszer már 1946-ban megjelent. Azonban most, megannyi „emlékezet politikai” korszak, és azok vitái után sokkal gazdagabb dimenziókkal egészítik ki a holokauszt tapasztalatáról szóló tudásunkat. Nemkülönben azoknak az utaknak az irányát, amelyek ebből a trauma-élményből ágaztak ki, s kerestek legitimitást, célt, hitet új életük felépítése során. Kötetünket Dalos György, az írónő jóbarátjának emlékezése és emlékezése helyezi el közelmúlt és a jelen történelmi keretei közé. (A kötet fülszövege)

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008