Eseménynaptár
2014. Szeptember « | »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30          
Szavazó
Mi a Mazsihisz technikai száma, amelyre várjuk az egyházaknak felajánlható 1%-ot?

104 éve született az egyik legnagyobb magyar költőnk Radnóti Miklós

2013-05-05 10:37:43
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Polgár Ernõ


Radnóti Miklós Budapesten született 1909. május 5-én és a Gyõrhöz közeli Abdán halt meg 69 éve 1944. november 9-én.



A modern magyar líra kiemelkedõ képviselõje. Radnóti Miklós az újlipótvárosi Kádár utca 8-ban született, egy asszimilált zsidó családban. Születése édesanyja, Grosz Ilona (1881-1909) és ikertestvére életébe került. Édesapja, Glatter Jakab (1874-1921) kereskedelmi utazó volt.

A Szemere utcai elemiben (1915-19), a Markó utcai fõreáliskolában (1919-23) és az Izabella utcai Báró Wesselényi Miklós fiú felsõ kereskedelmi iskolában (1923-1927) végezte tanulmányait. 1927 júniusában érettségizett. 1921. július 21-én agyvérzésben meghalt édesapja.

1926 õszén megismerkedett leendõ feleségével, Gyarmati Fannival. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz. 1927-28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberrec (Reichenberg) textilipari fõiskoláján, majd onnan visszatérve nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el. Októberben barátaival: 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg, s Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gyûlölet verse) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt.

A nyári szünidõt a rokonoknál, Trencsényben töltötte. Decemberben gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát tett annak érdekében, hogy felsõoktatási tanulmányokat folytathasson. 1929-30-ban részt vett a Kortárs címû, avantgárd szellemiségû folyóirat megalapításában és szerkesztõi munkájában. Õsszel beiratkozott a Szegedi – akkor – Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. 1931-ben bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumának tevékenységébe.

Április 11-én a budapesti törvényszék utasítására házkutatást tartottak nála, verseskötetének maradék példányait elkobozták, vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával eljárást indítottak ellene. A nyári szünidõt Franciaországban töltötte. December 8-án zárt tárgyalás keretében a Töreky-tanács nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. 1932. május 18-án az ítélõtábla Gadó tanácsa helybenhagyta az elsõfokú ítéletet, de annak végrehajtását felfüggesztette. Júniusban a Valóság címû folyóirat munkatársa volt. Júliusban Bálint Györgyéknél, Tátraszéplak közelében nyaralt. Õsszel tanári alapvizsgát tett. Részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság szegedi csoportjának, valamint a Hétvezér utcai munkásotthon szavalókörének munkájában.

1933-ban a Mûvészeti Kollégium mûvelõdési programja keretében elõadást tartott. 1934 májusában sikeres doktori szigorlatot tett. Júniusban summa cum laude minõsítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. Kaffka Margit mûvészi fejlõdése címû doktori értekezését az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és a Mûvészeti Kollégium is kiadja. Elkészíti francia szakdolgozatát, majd Müller Lajos nyomdász jóvoltából a Gyarmati Könyvnyomtató Mûhelyben külön kötetben is megjelenik Ének a négerrõl, aki a városba ment címû költeménye. A Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett.

1935. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. A nyarat az apósa által bérelt, Diana út 15/B. szám alatt lévõ családi házban töltötték. 1936-ban rendszeres résztvevõje a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek. 1937. január 18-án Baumgarten-jutalomban részesült. Nyáron feleségével egy hónapot töltöttek Párizsban.

1938 nyarán egy hetet a francia Pen Club meghívására, további három hetet magánemberként újra Párizsban töltött feleségével. Hozzákezdett Guillaume Apollinaire verseinek fordításához. 1940-ben megjelent a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei. Szeptember 6-ától munkaszolgálatra hívják be Szamosveresmartra, majd decemberben két hétig a tasnádi büntetõtáborban dolgozott. December 18-án szabadult.

1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. November 1-én részt vett Kossuth és Táncsics Mihály sírjánál rendezett néma tüntetésen. 1942-ben a Hungária Kiadó gondozásában megjelent külön füzet formájában Naptár címû verses füzete. Március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen a Petõfi-szobornál. Július 1- én újabb munkaszolgálatos behívót kapott. Többek között Élesden és a hatvani Cukorgyárban dolgozott. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték Aláírásgyûjtés kezdõdött a kiszabadítása érdekében. 1943. május 2-án a budapesti Szent István Bazilikában megkeresztelkedett.

Május 18-án újabb munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán fronton teljesített szolgálatot. 1944 májusában a magyar hadsereg visszavonult, és Radnóti egységét a jugoszláviai Bor melletti munkatáborba vezényelték. Június 2-án érkezett meg a Lager Heidenauba. Radnóti ekkor verseit egy kis noteszbe írta fel, melyeket szétosztott barátai között. Azt akarta, hogy aki tudja, vigye magával a háború után, és jelentesse meg. Versei (többek között a Hetedik ecloga és a Razglednicák) a tábori élet sötét körülményeit mutatták be, vagy szerelméhez, Fannihoz szóltak.

Augusztus végén a bori tábort felszámolták, és az ott élõ 3200 zsidót Magyarországra vezényelték, hogy onnan deportálják õket. Az út folyamán a csoport nagy része meghalt a nehéz körülmények miatt. Radnóti az út folyamán még megírta utolsó verseit, köztük az Erõltetett menet címût is. Szemtanúk szerint az amúgy is legyengült költõt egy részeg tiszt abronccsal erõsen megverte, mivel "firkálgatott". Mivel õ és társai képtelenek voltak tovább haladni, a tisztek a Gyõr közeli Abda község határában tömegsírba lõtték õket. 18 hónappal késõbb exhumálták, és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel.

Részlet a Razglednicákból:

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.


(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)

 

 







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008