Eseménynaptár
2014. Augusztus « | »
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Szavazó
Mi a Mazsihisz technikai száma, amelyre várjuk az egyházaknak felajánlható 1%-ot?

Tegyétek meg törvényeimet és rendeleteimet

2013-05-03 18:16:24
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Jó szombatot, Shabat Shalom


A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:40 óra, az ünnep kimenetele: 20:52 óra.

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:40 óra.


Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:52 óra után.

A Tórából ezen a héten az „BÖHÁR – BÖCHUKOTÁJ” hetiszakaszokat olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
Ha elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted, támogasd őt, akár idegen, akár lakó, hogy élhessen melletted.” (Mózes 3. 25.35.)


BÖHÁR (Mózes 3.25:1–26:2.)
BÖCHUKOTÁJ (Mózes 3.26:3–27:34.)


A szombat délelőtt felolvasásra kerülő ikerszidrával átmenetileg elbúcsúzunk Mózes III. könyvétől. A dupla párásá első részének elnevezése Behár, melyben a Tóra részletesen ismerteti a hetedik (Smitá) és az ötvenedik (Jóbél) év törvényeit. Minden hetedik esztendőre parancsba kaptuk, hogy hagyjuk megműveletlenül a földeket.

"A hetedik évben azonban szombati nyugalom legyen a föld számára, szombat az Örökkévalónak; meződet ne vesd be, és szőlődet ne messd meg."(25:4). Látható, hogy a hetedik évet a Tóra összekapcsolja a szombat előírásával. Egy magyarázat szerint közös vonása a két micvának, hogy anyagi veszteséggel járnak, azonban a parancsolatok megtartása által keletkezett hiány végül haszonként jelenik meg életünkben, lévén az Ö-való áldását hozza magával.

A smitára vonatkozik a következő mondat: "Én rendelem áldásomat számotokra a hatodik évben és meghozza a termést három évre"(25:21), míg a sábesz áldása így hangzik: "És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon megnyugodott minden művétől, melyet teremtett Isten és alkotott"(I. Mózes 2:3).

A Talmud (Bécá 16a) fontos gondolatot közöl az elkötelezettségen felül nem kevés pénzt is igénylő micvákról: "Az ember számára minden tápláléka egybegyűjtetik Ros HáSáná és Jom Kippur között, kivéve a szombatok, az ünnepek, és a fiai tóratanulásához szükséges kiadásait. Ha ezekre keveset fordít, akkor keveset is kap, ha hozzátesz, többlethez jut".

Noha a Rámbám szerint a föld pihentetésének fő célja az volt, hogy visszanyerje termőerejét, meg kell említeni a belzi Rabbi Áháron magyarázatát is: "A smitá törvényeinek bevezetésénél írja a Tóra, hogy "tartson a föld szombatot az Ö-valónak, amiből megtanulhatjuk, hogy a mezőgazdasági munkák szüneteltetése nem a talaj javítására rendeltetett, hanem I-ten utasítására. Miként ez a micva is a Teremtő miatt (és nem valamilyen praktikus okból) adatott, ugyanígy az összes többi is kizárólag Miatta kötelezi Izrael fiait".

Ezzel cseng egybe a Talmud (Szánhedrin 39a) tanítása: "A Szent Áldott Ő így szólt Izraelhez: "Vessetek hat évig, és szüneteltessétek a hetedikben, azért, hogy megtudjátok: a föld az Enyém!" Rabbi Elázár úgy véli, hogy a hetedik nap és a hetedik év között más összefüggés is felfedezhető. Ahogyan a szombat esetében is elveszünk a profán időből és hozzáteszünk a szenthez (moszifim méchol ál hákodes), azaz a kötelező idő előtt magunkra vesszük, és késleltetjük kimenetelét, úgy a smitá évvel is hasonlóan cselekszünk, hiszen már harminc nappal a hetedik évet megelőzően parlagon hagyjuk a földeket.

Ez utóbbi csak a Szentély működésekor van érvényben, egyébként a Rabban Gámliel vezette Bét Din döntése alapján szabad megművelni a talajt egészen az év utolsó napjáig. Mestereink felfigyeltek arra, hogy a smitá törvényei egyes-, az ötvenedik (Jóbél) évé többes számban ("Szenteljétek meg az ötvenedik évet") vannak megfogalmazva. Ennek oka az, hogy a Jóbél törvényei akkor vannak érvényben, ha minden törzs az Országban van, viszont a smitá előírásai minden egyes Izraelben élő zsidót köteleznek.

Rabbi Smuel David Luzatto kiemeli, hogy a sábát és a smitá egyformán erősíti Izrael gyermekeinek hitét, a szombat eszméje elmélyíti a gondolatot, miszerint az Ö-való szent népe (kell legyen) a zsidó nép, míg a smitá mindig emlékeztet arra, hogy Izrael a világ legszentebb földje. Ezen a szombaton a feddéseké a főszerep. Olyan súlyos dolgok hangzanak el a párásá olvasásakor, hogy senkit nem hívunk fel a Tórához a legnehezebb szakaszra, hanem önkéntes alapon (mise jirce) történik a jelentkezés. Röviden olvasunk a micvakövető életmód előnyeiről, majd jóval hosszabban a parancsolatok elhagyásának veszélyes következményeiről.

"És ha törvényeimet megvetitek, és ha rendeleteimet megutálja lelketek, úgy hogy nem teljesítitek minden parancsomat, hanem megbontjátok szövetségemet" (26:15). Rási fontosnak tartja tudatni, hogy a micvák elhagyása nem egyszeri döntés következménye, hanem hosszabb folyamat eredménye. Szerinte a lejtőn való megállíthatatlan utazás a tanulás elhanyagolásával kezdődik, majd a micvák elhagyásával folytatódik. A következő fokozat a hagyomány szellemében élőkkel történő indulatos szembefordulás, majd szinte magától értetődően a Bölcsek iránti gyűlölet érzése jelenik meg. Innen nincs megállás, előbb megpróbál másokat is akadályozni a parancsok teljesítésben, majd a micvák létjogosultságának cáfolója lesz, végül megtagadja I-tent. Korunk zsidósága profitálhat a bölcs mester okfejtéséből, még akkor is, ha napjainkban nem így zajlik a zsidóságtól való távolodás folyamata.

Hiszen testvéreink többségének fogalma sincs a micvákról, nem ismeri a zsidóság bölcseit, valamint csak rendkívüli erőfeszítések árán tudna másokat akadályozni az előírások teljesítésében, lévén igen kevés ilyen akad, és roppant fárasztó lenne megkeresni őket csak azért, hogy utána jókedvvel tudják gátolni őket szolgálatuk végzésében.

Nem vállalunk nagy kockázatot, ha kijelentjük, hogy már eljutott a honi zsidóság a Rási által "rajzolt" lejtő aljára, de hogy ne legyen ennyire sötét a kép meg kell jegyezni: felfele is vezet út, noha kissé rögösnek tűnik. Az üdvözítő megoldás a tanulás elkezdése lehet, és nem csupán azért, mert magában hordozza a micvák gyakorlásának lehetőségét, vannak egyéb előnyei is. Egyrészt minden zsidónak segít, hogy szépen lassan megértse önnön zsidóságát, ráadásul az is lehet, hogy örömmel fogja eltölteni mindaz, amit tapasztal, nem elképzelhetetlen, hogy megszereti az addig nagyon idegen életformát, sőt még az is előfordulhat, hogy megérti közeli és távolabbi ősei makacs, hagyomány iránti hűséges ragaszkodást.

Az első lépcsőfok a felfele vezető úton a héber olvasás elsajátítása lehet, meggyőződéstől függetlenül hasznára válik mindenkinek, aki belevág.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
 

 







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008