Eseménynaptár
2014. Október « | »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    
Szavazó
Mi a Mazsihisz technikai száma, amelyre várjuk az egyházaknak felajánlható 1%-ot?

Íme, én állok a vízforrásnál…

2013-10-25 15:20:42
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Jó szombatot, Shabat Shalom


A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:20 óra, az ünnep kimenetele: 18:23 óra.

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:20 óra.



Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:23 óra után.

A Tórából ezen a héten az „CHÁJÉ SZÁRÁ” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Idegen és lakó vagyok én nálatok, adjatok nekem sírnak való birtokot nálatok, had temessem el halottamat magam elől” (Mózes 1.23:4.) Dr. Bernstein Béla fordítása


Chájé Szárá – És volt Sárának élete
(Mózes 1. 23-25:18.)


B’résit könyvének ötödik szidrája a Sára élete) címet kapta, annak ellenére, hogy Sára haláláról olvashatunk benne. Mózes első könyvének utolsó párásája az És élt hetiszakasz, pedig az Jákob haláláról számol be. Bölcseink utalást láttak a hetiszakaszok elnevezése, illetve a tartalmuk közötti ellentmondásban: "A cádikok a halálukban élőknek neveztetnek", vagyis a hozzájuk hasonló nagyformátumú emberek hatása nemhogy megszűnik, sokkal inkább felerősödik a fizikai világból történő távoztuk után.

Az előző párásá befejezéseként olvashattunk Rebekka születéséről, míg mostani hetiszakaszunk elsőként Sára haláláról számol be. Bölcseink szerint, azért is követi egymást szorosan e két elbeszélés, hogy világossá tegye: ha eltávozik egy generáció kiemelkedő személyisége, akkor még életében megszületik utódja, aki képes lehet betölteni a nagy előd után keletkezett űrt.

"A Szent Áldott Ő, gondoskodik róla, hogy népe ne maradjon szellemi vezető nélkül, ezzel is biztosítja népe fennmaradását". "És volt Sára életének évei százhuszonhét év…" (23:1). A Tórában így áll az évszám: "száz és húsz és hét éves". E fogalmazás nyilvánvalóan nem véletlen – gondolták mestereink, és több, a mondatszerkesztés sajátosságát indokló magyarázattal látták el az utókort.

Rabbi Joszef Dov Soloveitchik szerint Sára "egyszerre" volt száz-, húsz-, és hétéves. A legtöbb embertől eltérően megőrizte életkori sajátosságainak legjavát, vagyis hétéves korának ártatlanságát, húszéves kori szépségét, és századik esztendejének bölcsességét, a Tóra erre a páratlan értékállóságra hívja fel figyelmünket. Az egyik tömör és sokatmondó kommentár így szól: kulán sávin letová, vagyis azért részletezi az évek számát a Tóra, mert mindegyik egyformán jóra, javára volt.

Ha valakit nem ismerünk, akkor is felmerül bennünk a kétség, hogyan lehetséges, hogy hosszú élete során semmilyen negatívum, csalódás, fájdalom nem érte? Sáráról pontosan tudjuk, hogy rendkívül nehéz időszakokon is túl kellett esnie, el kellett hagynia szülőföldjét, több ízben arra kényszerült, hogy férje érdekeit szem előtt tartva Ábrahám testvéreként jelenjen meg a nem is túlzottan barátságos külvilág előtt, hosszú évtizedekig küzdött a meddőség problémájával, végül Izsák fia feláldozásának lehetősége okozhatott számára keserű órákat.

Vajon megfelel a valóságnak a bölcsek kommentárja, tényleg minden éve jó volt? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy Sára a nehéz időkben sem vesztette el optimizmusát, és teljes szívvel hitt abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak, jellemének ez a sajátossága pedig lehetővé tette számára, hogy életkedvét egy percre sem elveszítve élhesse életét.

A másik vélemény inkább Szárá imánu hitének rendkívül erős voltára helyezi a hangsúlyt. Rabbi Zusá megjegyzése szerint az ősanya tökéletesen igaz asszony (cidkánit slémá) volt, és szívében szeretettel, belátással fogadta a csapásokat, nehézségeket is. A próbatételek nem távolították el I-stentől, a Misna (Bráchot) által is idézett gondolat szellemében vallotta: mevárchin ál hárá, kesém semevárchin ál hátová, vagyis miként kötelesek vagyunk áldást mondani a minket ért jóra, éppúgy áldást kell mondanunk a rosszra is. Hitte, hogy az "Ö-való vigyáz mindenkire, aki szereti Őt".

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
 

 







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008