Eseménynaptár
2014. November « | »
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
Szavazó
Mi a Mazsihisz technikai száma, amelyre várjuk az egyházaknak felajánlható 1%-ot?

Köszönjük, Feri!

2013-05-16 21:31:42
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Prőhle Gergely / Forrás: Heti Válasz


Magyarországon a történelmi múlt közismerten hosszú árnyékot vet. Alig akad olyan család, ahol ne lenne valamilyen különleges érzékenység, a múltból eredő fájdalom, vagy épp lelkiismeret-furdalás.



Egy családon belül is lehetnek olyanok, akiket elhurcoltak, s olyanok, akik az elhurcolásban közreműködtek, vagy legalábbis csendben elfordultak. Lehet, hogy a család a névváltoztatást is maga után vonó keresztlevelet dugdossa, de az is lehet, hogy épp a nagypapa nyilas, avagy kommunista párttagkönyvét.

Külföldiektől - főleg németektől - gyakran megkapjuk, hogy mi még nem néztünk szembe a múltunkkal. Nem is könnyű, náluk is tart már jó ideje. Hosszú pedagógiai munka eredménye lehet csak, hogy a bűnök és erények ne versenyezzenek egymással, az indulatok csituljanak. Hogy ne csak a jobbikos képviselő zsidó származásának abszurd "lelepleződése", hanem a magyar történelem alaposabb ismerete emlékeztessen mindenkit: az üvegházban nem szerencsés kővel dobálózni, vagyis egymás érzékenységét mindenkinek tiszteletben kell tartani.

Az antiszemitizmus kérdése kétségkívül a legérzékenyebb ebben az összetett viszonyrendszerben, hiszen a holokauszt borzalma, az érintett személyek, családok nagy száma minden érzékenységet indokol, s a politikusoktól, a társadalomtól óriási tapintatot követel meg. Ami persze nem tesz zárójelbe semmilyen más elszenvedett sérelmet. Az antiszemitizmus vádja vagy akár csak árnyéka ugyanakkor közszereplőket, országokat diszkreditálhat, állíthat pellengérre. Ezért is nagy baj, hogy Magyarországgal kapcsolatban egyre gyakrabban hangzik el ez a megsemmisítő vád. Én például különösen sajnálom, hogy Schiff András ezért nem koncertezik itthon, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ő halálos fenyegetésnek tekint egy újságcikket, ezért nem jön, a jámbor zeneszerető közönség pedig - mi mást tehetne - tudomásul veszi döntését.

A Zsidó Világkongresszus budapesti közgyűlésének megnyitóján beszélhettem néhány külföldi küldöttel. Egyikük, aki a miniszterelnök beszéde után sajátos vehemenciával hiányolta a konkrétumokat és tetteket, mondandójának nyomatékosítására odavetette, hogy lám, a múlt héten is megvertek egy rabbit egy focimeccsen. Mondtam neki, hogy a kormányfő - a tettek fontosságának tudatában - épp most tiltott be egy motoros felvonulást. S persze egyetlen antiszemita gesztus is sok, de, engedelmével, itt nem egy rabbit vertek meg, hanem egy református papgyereket, aki ráadásul majdhogynem Fidesz-alapító, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, egyébként elismert tudományos kutató. Mindez azonban nem látszott rajta, ő pusztán megkérte a mellette szurkolókat, hogy ugyan hagyják már abba a hangos zsidózást - be is törték az orrát, s még le is kommunistázták.

Egyre gyakrabban kell elmondanunk, hogy érdemes lenne az antiszemitizmus dolgában is kicsit differenciáltabban tekinteni erre az országra. A józan többségtől távol áll a radikalizmus, s ennek a józan többségnek is megvan a maga érzékenysége. Nagyon nem szereti, ha nem vesznek róla tudomást, mi több, antiszemitizmussal vádolják. E többség nevében mutatott példát Orosz Ferenc a civil kurázsira. Köszönjük, Feri, jobbulást kívánunk!
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008