Eseménynaptár
2014. Szeptember « | »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30          
Szavazó
Mi a Mazsihisz technikai száma, amelyre várjuk az egyházaknak felajánlható 1%-ot?

Nem bírom én vinni egyedül az egész népet, mert nehéz az nekem

2013-05-24 17:40:20
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Jó szombatot, Shabat Shalom


A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:06 óra, az ünnep kimenetele: 21:24 óra.



Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:24 óra után.

A Tórából ezen a héten az „BEHÁÁLOTCHA” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Nem bírom én vinni egyedül az egész népet, mert nehéz az nekem. Ha pedig így bánsz velem, ölj meg inkább, ha kegyet találtam szemeidben, hogy ne lássam szerencsétlenségemet.” (Mózes 4.11:14-15. ) Dr. Bernstein Béla fordítása


Beháálotcha – Szólj Áronhoz és mondd neki
(Mózes 4. 8-12.)


"És Áron így cselekedett, a lámpa előrésze felé tette föl annak mécseit, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek"(8:3). Rási szerint e pászuk Áron dicsőségére van, mert nem változtatott (a parancson).

Jogos a kérdés: mi abban a különleges, hogy a főpap úgy cselekedett, "amint parancsolata az Ö-való Mózesnek"? Senkiben fel sem merül, hogy egy ekkora cádik, akár csak a legkisebb részletben az isteni előírástól eltérően cselekszik!

Szfát Emet (a guri rebbe, Jehuda Leib) szerint: "az ember első alkalommal égő lelkesedéssel teljesíti a micvákat, azonban a későbbiekben ez alábbhagy. Áron – miként azt Rási írja – nem változtatott, hanem 39 éven át minden este ugyanazzal a belső tűzzel végezte feladatát, mint az első esetben".

Más magyarázat szerint Áron a viselkedésén nem változtatott, hanem a megtisztelő feladat dacára, megmaradt annak a békés és szerény embernek, mint amilyen az isteni megbízást megelőzően volt. "Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bárki, ha tisztátalan lesz holttest által, vagy messze úton lesz, nálatok vagy nemzedékeiteknél, és készítene peszách – áldozatot az Örökkévalónak.

A második hónapban, a tizennegyedik napon, estefelé készítsék el azt" (9:10-11). Tiferet Slomo hívja fel figyelmünket arra, hogy "az egész Tórában nem találunk még egy parancsolatot, melyet késve (más időpontban) is lehet teljesíteni. Felmerül a kérdés, hogy miért részesül ilyen különleges elbánásban a peszách – áldozat előírása? Azért, mert voltak olyan tagjai a nemzedéknek, akik a Tórában olvasható módon, önfeláldozással, bátorsággal álltak ki a micva teljesítése mellett, és ezáltal ők és későbbi generációk tagjai is megkapták a lehetőséget a parancs utólagos végrehajtására".

A Tóra szövegéből úgy tűnik ("miért vonassék meg tőlünk, hogy bemutassuk az Örökkévaló áldozatát a maga idejében, Izrael fiai között?"), hogy valóban Izrael fiai győzték meg I-stent a "pótmicva" szükségességéről "És szólt Mózes Chóvávhoz, Reúél fiához, a midjánitához, aki Mózes apja volt: Mi vonulunk azon hely felé, melyről az Örökkévaló mondta: azt fogom nektek adni; jöjj velünk és mi jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izraelnek"(10:29).

Rabbi Elimelech Sapira írja: Az egész bibliában két helyen találkozhatunk a "jót ígért" (diber tov) kifejezéssel. Ezen a helyen ("jót ígért Izraelnek"), valamint Eszter könyvében (7:9): "jót ígért a Királynak". Az utóbbi idézet esetében tudni kell, hogy hagyományaink szerint I-sten van Király néven említve. Mindez arra utal, hogy kizárólag jót szabad mondani Izrael népéről, és ügyelni kell, hogy semmilyen negatív jelzővel ne illessük, és aki jót beszél Izraelről, az olyan mintha jól beszélne a Világ Alkotójáról.

"És volt, mikor elindult a láda, így szólt Mózes: Fel, ó Örökkévaló, hogy elszéledjenek ellened és elmeneküljenek gyűlölőid előled. Mikor pedig megnyugodott, mondta: Térj vissza Örökkévaló, Izrael ezreinek tízezrei közé"(10:35-36).

Ismerős lehet az idézett szöveg, hiszen a tóraolvasások előtt elhangzik zsinagógáinkban. A Talmudban (Sábát 115b) tanuljuk: "Ezt a szakaszt alulról és felülről is jelekkel látta el a Szent Áldott Ő" (mintha zárójelben lenne, két fordított nun betű közé van illesztve).

Azt jelzi, hogy "nem ez a helye" (2:17 után lenne). "Miért van mégis itt írva? Hogy szünet legyen az első és a második csapás között." Mire gondol a Talmud? A második csapást könnyű kitalálni, a "zárójel" utáni szövegben a következőkről tudósít a Tóra: "És a nép panaszkodott, visszatetszően az Örökkévaló fülei hallatára; meghallotta az Örökkévaló, fölgerjedt a haragja és égett köztük az Örökkévaló tüze és megemésztette a tábor szélét"(11:1).

Ezzel szemben az "első csapást" nehezebb felfedezni. Az első nun előtt ezt láthatjuk a tórai szövegben: "És vonultak az Örökkévaló hegyétől három napi útra; az Örökkévaló szövetségének ládája pedig vonult előttük három: napi útra, hogy kikémleljen számukra nyugvóhelyet. Az Örökkévaló felhője pedig fölöttük volt nappal, mikor elvonultak a táborból" (10:33-34).

Nem derül ki, hogy helytelenül cselekedtek őseink, szinte idilli a kép, azonban bölcseink szerint ebben az esetben azért vonultak el az Ö-való hegyétől, mert attól tartottak, hogy további előírásokat kell átvegyenek I-stentől, és hogy ezt megelőzzék, kereket oldottak. Ez a szakasz összesen nyolcvanöt betűből áll, érdekes háláchikus vonzata, hogy szombaton, tűzvész esetén azokat a tóratekercseket szabad kimenteni az égő házból (megszegve ezzel a közterületen való hordás tilalmát), melyek legalább 85 betűt tartalmaznak.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
 

 







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008