Eseménynaptár
2014. Július « | »
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      
Szavazó
Mi a Mazsihisz technikai száma, amelyre várjuk az egyházaknak felajánlható 1%-ot?

„Lerántani a hallgatás leplét”

2014-04-20 11:18:58
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Dési András / Népszabadság


Náci tömeggyilkosok gyermekei és unokái együtt emlékeznek az áldozatok leszármazottaival.



„Kalandos” háborús történetek voltak. Jobst Bittner apja – aki Erwin Rommel tábornok Afrika-hadtestjében szolgált, mielőtt amerikai fogságba esett volna – csak ezeket mesélte, ha egyáltalán az 1945 előtti időkre terelődött a szó. A hitleri korszakról, náci párttagságáról, a zsidóüldözésekről sohasem beszélt. – Apám az „összeomlott generációhoz” tartozott. Ahhoz, amelyik felejteni akarta a náci Németországot. Ezért elnyomták magukban mindazt, amit láttak és tettek. A családokra pedig sötét lepel borult, a hallgatás leple.

Nos, mi ezt a leplet akarjuk lerántani azzal, hogy az egykori tettesek gyermekei és unokái az üldözéseket túlélőkkel, valamint azok leszármazottaival emlékeznek az áldozatokra – mondta a lapunknak adott telefoninterjújában Jobst Bittner német evangélikus lelkész, a jövő héten Magyarországon, az itteni holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából szervezett Menetelés az életért (Marsch des Lebens) kitalálója. Bittner 2007-ben szervezte meg az első Menetelés az életért programot. Az Élet Menetétől abban különböznek, hogy meginvitálják az egykori háborús bűnösök, tömeggyilkosok leszármazottait is.

A közös élmény, a közös menetelés és a családi történetek feltárása segít a trauma feldolgozásában. A trauma ugyanis nemcsak az áldozatok, hanem a tettesek gyerekeiben, unokáiban is tovább él és rombol – fejtegette Bittner, aki az 1980-as évek elején a híres egyetemi városban, Tübingenben – feleségével, Charlotte-tal közösen – alapította meg evangélikus szabad egyházát.

Hét évvel ezelőtt a Bittnerék által szervezett 120 fős csoport a baden-württembergi Tübingenből gyalogolt el az egykori dachaui koncentrációs tábor helyén létrehozott emlékközpontba. A bajoroszági célpontig pontosan azt az útvonalat követték, amelyet a náci korszakban a Stuttgarttól délre fekvő település környékén létrehozott gyűjtőtáborok lakóinak, döntő többségükben zsidóknak kellett gyalog megtenniük. S amit az akkoriban az útvonal mellett lakó németek maguk is láthattak.
Magyarországon jövő kedden Sopronból indulnak, Abdán, Győrön, Komáromon keresztül érnek majd Budapestre. Németországból mintegy kétszázötvenen jönnek, az itt csatlakozókkal akár ezren is lehetnek majd, akik emlékeznek a magyarországi holokauszt során elpusztított 600 ezer zsidó honfitársunkra. Bittner nem tagadja, a menettel Izrael mellett és az antiszemitizmussal szemben is ki akar állni. Szerinte az Európában újra felerősödött zsidóellenesség gyökereit a családokon belül változatlanul kibeszéletlen, az elhallgatás leplével elfedett múltban kell keresni.

A Ruhr-vidékről származó ötvenhat éves lelkipásztor azt mondja: a fogorvosi pályát befutott, s közben szabadkőművessé lett apjának csak azt követően kezdett el 1945 előttről kérdéseket feltenni, hogy teológushallgatóként rádöbbent Tübingen náci múltjára. Így arra is, hogy milyen hatékonyan és gyorsan számolták fel az ott jó négy évszázada élő zsidó közösséget.

(…)

Az egyik legmaradandóbb pillanatnak a lelkész azt tartja, amikor az első menet során az egykori SS-tisztek leszármazottai megbocsátást kértek az áldozatok gyerekeitől és leszármazottaitól. Utóbbiak úgy reagáltak, hogy az elkövetett bűnök az apák és a nagyapák felelőssége. – Igen, de ők sosem kértek bocsánatot – hangzott a megdöbbentő válasz.

A teljes írás ide kattintva olvasható el
 

 







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008