Mazsihisz portál vakok és gyengénlátók számára
(ingyenes felolvasó program letöltése)     Vissza a grafikus főoldalra

Harminc éve kezdõdött a Khomeini-féle iszlám forradalom

Forrás: Hetek


Harminc évvel ezelõtt – Ruhollah Khomeini ajatollah vezetésével – lezajlott Iránban a síita iszlám forradalom és megalakult az Iráni Iszlám Köztársaság.


Az 1979 január-februári fordulatot követõen vált az iszlám fundamentalizmus meghatározó politikai erõvé a világban, az afrikai Marokkótól az ázsiai Malájziáig. Az évfordulónak különös hangsúlyt ad, hogy Barack Obama az Al-Arabiján televízióban elhangzott januári interjúban arról beszélt, hogy Amerika szeretné a muzulmán világgal helyreállítani „ugyanazt a tiszteletet és partneri viszonyt, amely 20 vagy 30 éve megvolt”.

Mahmud Ahmedinedzsád hatalmon levõ iráni elnök szerint a forradalom az emberi létezés „tökéletes modelljét teremtette meg a föld minden lakosa számára, amely csodálatos, humánus, mennyei…” Akbar Ganji iráni ellenzéki író az ellenzék véleményét így fogalmazta meg: „A mennyet ígérték nekünk, de a földi poklot hozták létre.” A Jerusalem Post címû izraeli újság cikke „fekete napként” emlegeti az évfordulót.

A 12 hónapon át zajló forradalmi tüntetéseket követõen Mohammed Reza Pahlavi sah („király” újperzsa nyelven) 1979 januárjában elmenekült Iránból. A 38 után távozó Pahlavi súlyos beteg volt, akit ekkor már az amerikai Carter adminisztráció is magára hagyott. Az évforduló mégis inkább a februári hónapra esik, ugyanis a forradalom vezéralakja, a síita vallási vezetõ, Ruhollah Khomeini ajatollah ekkor tért haza tizenöt évnyi számûzetésébõl Iránba.

Az érzelemmentes Khomeinit hatalmas ováció fogadta Teheránban. A 76 éves vallási vezetõt – aki a repülõgépen azt mondta egy újságírónak, hogy „semmit nem érez” Iránnal kapcsolatban – milliók kísérték a repülõtérrõl egy temetõig, ahol „mártír” követõit temették el. A sah által kijelölt Sapur Bakhtiar miniszterelnök is üdvözölte Khomeinit, de felszólította arra, hogy tartsa magát az alkotmányos rendhez. Az ajatollah azonban lemondásra szólította fel Bakhtiart, aki ezután szintén külföldre menekült, 1991-ben azonban Párizsban három iráni titkos ügynök különleges kegyetlenséggel megölte titkárával együtt.

Tizenhat nappal Khomeini dicsõséges hatalomátvételét követõen Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezére volt az elsõ külföldi politikai vezetõ, aki meglátogatta. A két férfi kezet szorított. Arafat sugárzott a büszkeségtõl: a PFSZ terrorszervezet libanoni táboraiban képezték ki a Forradalmi Gárda milícistáit, akik megdöntötték Iránban az alkotmányos monarchiát. Khomeini felszólította Arafatot, hogy a zsidók elleni palesztin harcot rendelje alá a „globális dzsihádnak”. Az iráni vallási vezetõ ezt követõen átadta Arafatnak az izraeli nagykövetség épületének kulcsait.

Khomeininek sok idõbe került, mire sikerült az iráni ellenzéket elhallgattatnia. Leverte a türkmének lázadását, a sah iránt lojális tábornokokat és tisztviselõket pedig a következõ évek során egymás után felkutatták és kivégezték – az évek során Khomeini ezreket végeztetett ki. Bevezette az iszlám sária törvényt, amelynek keretében csonkítások és nyilvános kivégzések terjedtek el Iránban. Khomeini 1989-ben meghalt, a helyére lépõ Ali Hamenei ajatollah azonban folytatta elõdje szélsõséges politikáját, a politikát és vallási ügyeket felügyelõ Õrök Tanácsa élén.

Az Amnesty International emberijogi szervezet jelentést tett közzé az iráni forradalom évfordulójára. A jelentés szerint Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök 2005-ös hatalomra jutása óta jelentõsen romlott az emberi jogi helyzet Iránban. Az Amnesty szerint továbbra is elterjedtek Iránban az önkényes letartóztatások, a kínzások, és a halálbüntetés alkalmazása. Irán az egyike azon néhány országnak, ahol fiatalkori bûnelkövetõket is kivégeznek – 2005 óta 26 gyermekkorún hajtottak végre halálos ítéletet Iránban. Nem egyszer fordult elõ, hogy nõket azért végeztek ki, mert megerõszakolták õket. Az Amnesty jelentése szerint az iszlám rezsimmel szembenálló személyeket továbbra is súlyosan korlátozzák jogaikban – különös tekintettel a vallás-, szólás- és gyülekezési szabadságra.

Az iráni forradalom és az azt követõen megvalósult síita iszlám teokrácia óriási csapást mért a nyugati értékekre és érdekekre a Közel Keleten és azon túl is. A mollák nemcsak odahaza valósították meg vallásuk abszolút uralmát, de sikerült az iszlám fanatizmust külföldre is exportálniuk. Az ország hatalmas olajkészlete révén befolyó pénz jelentõs részét a dzsihád terjesztésére és fegyverkezésre forídtották. Irán terrorszervezeteket finanszírozott és a Hezbollahhoz hasonló elõretolt helyõrségeket hozott létre, amelyeken keresztül elsõsorban az Izrael ellen deklarált harcát vívja a mai napig. Számtalan izraeli civil vesztette életét olyan öngyilkos terroristák akcióiban, amelyeket az iszlámista rezsim pénzelt.

Teherán a napokban büszkén jelentette: fellõtte elsõ mûholdját – iráni rakétákkal. Sokak szerint az iráni forradalom végsõ gyõzelmét pecsételné meg, ha Teherán atomprogramja sikerrel zárulna és Irán atomfegyver birtokába kerülne.