1941 nyarán a magyar hatóságok 22 ezer „idegen" zsidót deportáltak a magyar haderő által megszállt volt szovjet területekre. Stark Tamás nemrég megjelent kötete elsősorban nem az 1941-ben történtekről, hanem az oda vezető útról szól. A Horthy-rendszerhez kötődő politikai elit ugyanis már 1919-től kezdve kívánta, tervezte az „idegen" zsidóknak az országból való eltávolítását.
A magyar hatóságok által 1941-ben a volt szovjet területekre deportált 22 ezer „idegen" zsidót német rendőri alakulatok 1941. augusztus végén Kamenyec-Podolszkijban, majd az ősz folyamán további településeken megölték. A kényszerű háborús népességmozgással és a holokauszt történetével hosszú ideje foglalkozó Stark Tamás a Hosszú út az első magyarországi deportáláshoz című könyvében hangsúlyozza: a deportáltak jelentős része rendelkezett a magyar állampolgárságot igazoló iratokkal, s ezzel kiemeli annak a magyar kormányzatnak a felelősségét, amely nemcsak a kiszállításokkal járult hozzá halálukhoz, hanem azzal is, hogy megakadályozta visszatérésüket – amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy pusztulás vár rájuk.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont által kiadott kötet azonban elsősorban nem az 1941-ben történtekről, hanem az oda vezető útról szól. A Horthy-rendszerhez kötődő politikai elit ugyanis már 1919-től kezdve kívánta, tervezte az "idegen" zsidóknak az országból való eltávolítását. Közvetve ezt készítették elő a hatóságok, melyek az állampolgársági bizonyítvány megadásának a feltételeit úgy szabták meg, hogy annak minél kevesebb zsidó tudjon megfelelni. Az első világháború után a nemzeti és liberális eszmék jegyében újjáépülő Európában azonban ilyen terveket nem lehetett végrehajtani; a megvalósításra a német "élettérben", a Szovjetunió elleni háború megkezdése után kerülhetett sor.
– A könyv jóval többet ad, mint amit szerzője a mű bevezetőjében és a fülszövegben sejtet – mondta az Erőszakkutató Intézet ügyvezetője, Gellért Ádám a kötet bemutatóján. Véleménye szerint a kötet értékéhez hozzájárul, hogy Stark Tamás a „zsidókérdés” kezelésének történetét kiterjeszti szinte egész Kelet-Közép-Európára. A zsidóságban ugyanis a magyar politikai elit tagjain kívül a lengyel és a román politikai elit is potenciális ellenséget látott. Nemcsak a zsidók vélt gazdasági és kulturális „hatalmát” szerették volna letörni, hanem számuk csökkentetésére is készültek.
A „külföldi”, „galíciai” zsidók tömeges kitoloncolása már a húszas évek elején napirenden volt, de a tervek végrehajtására Magyarországon és Romániában is „csak” a Szovjetunió elleni hadjárat megindulása után kerülhetett sor.
Gellért Ádám kifejtette: a szerző részletesen bemutatja, hogy a „nemkívánatos” zsidók kiszorítását, kitoloncolását, deportálását az állami adminisztráció hogyan transzformálja állampolgársági kérdéssé nemcsak Magyarországon, hanem Romániában és részben Csehszlovákiában is. További erénye a könyvnek, hogy a deportálás és a tömeggyilkosságok történetét nemcsak a már ismert levéltári források alapján mondja el, hanem felhasználja az áldozatok és a tettesek visszaemlékezéseit is.
Illusztráció: Stark Tamás a könyvbemutatón, forrás: Újkor.hu
Stark Tamás: Hosszú út az első magyarországi deportáláshoz, Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2024, 4900 forint
